Szerdán szerencsére nem volt órám. Úgy indult anapom, hogy időben akartam kelni, ami persze nem jött össze. Vissza-vissza bóbiskoltam. Egyszer kopognak az ajtón. Á, gondoltam, ha valaki akar valamit majd visszajön, nem kelek fel, aztán fordult a zárban a kulcs. Hoppá, valaki benézett a szobámba. Én ki az ágyból, ő ki a szobából. Mindketten megijedtünk. A szerelők voltak. Csak jöttek ellenőrizni a szellőző rendszert, amiről persze kaptunk értesítést is, csak kiment a fejemből és nem írtak pontos dátumot, csak, hogy 16 és 20 között jönnek és használják a kulcsot is majd... Na most használták, azt hitték senki sincs a szobában...
Persze egyből elnézést kértek és mondták, hogy majd visszajönnek. Én gyorsan felöltözködtem, megágyaztam, meg úgy ahogy gyorsan rendet raktam. Közben ők a többi szobát látogatták meg. Örömmel tapasztaltam, hogy nem csak velem jártak így.... :) Igen, ez van itt, ha aludhat az ember miért ne aludna. Én meg amúgy sem tudok éjszaka sosem elaludni, így ki kell magam pihenni valamikor-vígasztalom magam.
Mikor elkészültem, szóltak nekik, aztán jöttek. Itt még a szerelők is kíválóan beszélnek angolul. Könnyű nekik, mert a svéd hasonlít nagyon az angolhoz-de azért ez mégiscsak becsületre méltó, mindneki tud angolul. Elregéltem nekik, hogy hiába ez a legnagyobb szoba, a leghidegebb is talán. Erre kicserélték a szellőzömet és kisebbre állították, garantálva a melegebbet. Délután meg mikor mentem a boltba, az utcán a kocsiból megismertek és integettek. Nagyon jól esett. Hihetetlenek eze a svédek! Abszolút nem voltak mérgesek a reggeli kellemetlenségért, sem türelmetlenek, segítőkészek és barátságosak voltak.
Nos, elmentem bevásárolni, aztán a centrumba. Elég hideg volt. A külvárosban mínusz 3, a centrumban mínusz 1 fok volt. A központban élvezet volt sétálni. Két zenész az utcán játszott és beterítette a muzsika az egész teret, mindenhol lehetett hallani és kellemes muzsika volt. Az egyik harmónikázott, a másik trombitált. Annyira, de annyira jó érzés volt így sétálni. Egyszer csak azt vettem észre, hogy vigyorgok.... Hatalmas feltöltődés volt ez nekem. Az, hogy egyedül voltam, meg abszolút nem zavart. Nekem szükségem van magányra. És ez így kifejezetten jó volt. Kicsit sütött a napocska, emberek az utcán, zene...mi kell még.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.