Virág Svédországban

Jajj hát a hazaút. Lássuk.

Reggel jó korán keltem, na a pontos időpontra nem is emlékszem, Kezdődik, teljesen elhülyültem. A repcsink 11-kor indult, szóval talán 6-kor kelhettem, mert 7 vagy fél 8 körül mehetett a buszunk. Én drágaságos lakótársaim megígérték, hogy lejönnek velünk a buszmegállóba. Így is történt, pedig 6-7 óra nagyon hajnalnak számít, látszott is mindenkin, hogy hulla. De rohadt jól esett! Előtte este a Dávid gyerek is áthozta a bőröndjét, úgyhogy a Södrából mentünk le.

A csapat egy része

Szokásomhoz híven már mindenki kész volt, csak még én szerencsétlenkedtem. (pedig ha azt a buszt lekéssük, akkor nincs ám itthon a Virág) Az utolsó percekben(ágyneművel) is lemértk még  a batyut, hát persze, túllépte  abűvös 20-at. Sokkal. Pf, hirtelen ki kellett dobálnom pár dolgot. Így maradt ott a kis plédem (ami emlékszem az elején mekkora marha nagy segítséget jelentett, mikor még nem volt takaróm), a papucsom, meg az ajándék sörök. Na de mindegy. A buszmegállóba már sovány malac vágtában mentünk, szerencsére a fiúkák segítettek cipekedni.  Könnyes búcsút véve, felszálltunk a buszra. Nem is tudom milyen érzés volt bennem a Stockholm-Arlanda reptérig vezető úton. Rájöttem, hogy véget ért minden és hogy már nem fordulhatok vissza. Mintha egy végső emlék lett volna, végigkattingattam az utat. Magamba zuhantam egy kicsit.

A reptérre érve-szerencsére időben-kerestünk a bőröndjeinkek kocsikat és felderítettük a pályát. Hát, jaj, egy kicsit nagyobb reptér, mint  a Skavsta, vagy… Rengeteg légitársaság képviselettel. Megkávéztunk egy étteremben, illetve ittam még forrócsokit is. Mert hát utolsó olyan eset volt, - M.o. előtt-hogy befizetsz egy kávéra és rád szólnak, hogy ebben az árban annyit iszol, amennyit csak akarsz…

Aztán be akartunk jelentkezni, mikor közlik velünk, hogy nem vagyunk az utas listán… Hát mit ne mondjak, marhára örültünk neki. Tudniillik a mi gépünket törölték, így átraktak minket egy előbb Münchenbe érkező gépre, csak erről elfelejtettek szólni a Lufthansának. Ez az utazási iroda egy nagy csődtömeg, komolyan. 6 ezer forintot vettek le tőlünk azért, hogy lefoglalták a jegyünket és betették egy borítékba, azon felül csak egy sms-t küldtek a Dávidnak, hogy törölték a gépünket. Na de mindegy, ezen már nem is bosszantom magam. Mesélek tovább. Küldtek minket egy másik krapekhoz is, ő valahogy eltudta intézni, hogy fent legyünk. Becsekkoltunk, a bőröndöm 23 és fél kiló volt, de szerencsére nem kellett ráfizetnem.

Jól megcsinálták, az ember egyből az adómentes boltba csöppen. Volt is ebből kavircunk. Én még elnézelődtem, a Dávid meg talán előre mehetett, úhy, hogy egyszer csak nem találtam. Kicsit berezeltem, mert azon a nagy reptéren, uh. Így ezt nem is tudom elmesélni, ráadásul idő volt már az is végigjátszódott  afejemen, hogy mi lesz, ha ott ragadok. Brrr. Nagy futással aztán végre megtaláltam  mi kapunkat, már meg is kezdtem volna a  beszállást, csakhogy még ebm volt nyitva az ajtó. Ekkor oldalra pillantva megtaláltam a Dávidot is. Na akkor megnyugodtam.

A repülő megint nagyon jó volt, persze kaja, pia ismét. Húsvét lévén meg még egy nyuszi figurát is mellékeltek. Végre kipróbáltam a repcsi wc-t is, odafelé kimaradt és megfogadtam, hogy ha már ennyit repdesek, akkor valamelyik gépen már csak kipróbálom. Nem rossz, meg kell hagyni, az ajtót alig bírtam kinyitni.:)

Münchenbe érve most nem csak fél óránk volt, hanem egy teljes óra is, ha jól emlékszem. Ott volt a legfurcsább! Hallottunk magyar szavakat! Komolyan 3 hónap után ez furcsa ám! A másik meg, hogy már nyár volt, mi meg Svédiából meg még nagykabátba jöttünk el(jó, be sem fért volna a bőröndbe) mert még csak tavaszodott. Mindneki kis nyári ruhákban rohangált.

Hjajj, innen a hazaút már másabb volt, mert akkor meg már vártam a találkozást. Az is igaz, nem tetszik Budapest, de felülről nagyon szép.