Hú hát kb ennyi volt a kintlétről… Mostmár tudom, akkor lettem volna nagy marha katona, ha nem megyek. Ezt a rengeteg élmény, sok szép helyet, amit láttam és tapasztaltam, a barátokat, szórakozást, más kultúra mjegismerését, kirándulást, és persze angol használatot már soha senki sem fogja elvenni tőlem. Az is igaz, ezt érezni kellett, tapasztalni, ott, kint.
Persze köszönet a szponzoroknak is, hiszen nélkülük aztán tényleg nem jöhetett volna létre az út.
Megérte. Köszönöm!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.