Virág Svédországban

Hú hát kb ennyi volt a kintlétről… Mostmár tudom, akkor lettem volna nagy marha katona, ha nem megyek. Ezt a rengeteg élmény, sok szép helyet, amit láttam és tapasztaltam, a barátokat, szórakozást, más kultúra mjegismerését, kirándulást, és persze angol használatot már soha senki sem fogja elvenni tőlem. Az is igaz, ezt érezni kellett, tapasztalni, ott,  kint.

Persze köszönet a szponzoroknak is, hiszen nélkülük aztán tényleg nem jöhetett volna létre az út.

Megérte. Köszönöm!

Landolás után csomag várás, bízva, hogy nem keveredett el, majd ki. Szerencsés voltam, mert egyszerre két jóképű srác várt.:) Attila megvárt, Roland meg jött volna amúgy is. Megnézték fentről, hogy hogy száll le a gépem. Nagy nehezen rávettem őket azért egy tescozásra, persze két fiúval… kb 10 perc alatt végeztünk is, mert siettettek. Aztán volt egy tervünk a családommal. El kellett intéznem, hogy a Tulipánnál kössünk ki, Simontornyán. Először kicsit nehéz volt, mert éhesek voltak, és azonnal akartak enni valahol, de mivel én jöttem haza 3 hónap után, engedtek tulipán-tál ehetnékemnek. A parkolóba fordulva persze egyből felfedezték a kocsinkat, mert úgy beszéltük meg, hogy anyáék majd ott várnak. Így is történt, nem győztem hazafelé küldözgetni az sms-eket, hogy éppen hol járunk. Ettünk egy jó és sokat, aztán hazajöttünk. Nem kellett altató.

Jajj hát a hazaút. Lássuk.

Reggel jó korán keltem, na a pontos időpontra nem is emlékszem, Kezdődik, teljesen elhülyültem. A repcsink 11-kor indult, szóval talán 6-kor kelhettem, mert 7 vagy fél 8 körül mehetett a buszunk. Én drágaságos lakótársaim megígérték, hogy lejönnek velünk a buszmegállóba. Így is történt, pedig 6-7 óra nagyon hajnalnak számít, látszott is mindenkin, hogy hulla. De rohadt jól esett! Előtte este a Dávid gyerek is áthozta a bőröndjét, úgyhogy a Södrából mentünk le.

A csapat egy része

Szokásomhoz híven már mindenki kész volt, csak még én szerencsétlenkedtem. (pedig ha azt a buszt lekéssük, akkor nincs ám itthon a Virág) Az utolsó percekben(ágyneművel) is lemértk még  a batyut, hát persze, túllépte  abűvös 20-at. Sokkal. Pf, hirtelen ki kellett dobálnom pár dolgot. Így maradt ott a kis plédem (ami emlékszem az elején mekkora marha nagy segítséget jelentett, mikor még nem volt takaróm), a papucsom, meg az ajándék sörök. Na de mindegy. A buszmegállóba már sovány malac vágtában mentünk, szerencsére a fiúkák segítettek cipekedni.  Könnyes búcsút véve, felszálltunk a buszra. Nem is tudom milyen érzés volt bennem a Stockholm-Arlanda reptérig vezető úton. Rájöttem, hogy véget ért minden és hogy már nem fordulhatok vissza. Mintha egy végső emlék lett volna, végigkattingattam az utat. Magamba zuhantam egy kicsit.

A reptérre érve-szerencsére időben-kerestünk a bőröndjeinkek kocsikat és felderítettük a pályát. Hát, jaj, egy kicsit nagyobb reptér, mint  a Skavsta, vagy… Rengeteg légitársaság képviselettel. Megkávéztunk egy étteremben, illetve ittam még forrócsokit is. Mert hát utolsó olyan eset volt, - M.o. előtt-hogy befizetsz egy kávéra és rád szólnak, hogy ebben az árban annyit iszol, amennyit csak akarsz…

Aztán be akartunk jelentkezni, mikor közlik velünk, hogy nem vagyunk az utas listán… Hát mit ne mondjak, marhára örültünk neki. Tudniillik a mi gépünket törölték, így átraktak minket egy előbb Münchenbe érkező gépre, csak erről elfelejtettek szólni a Lufthansának. Ez az utazási iroda egy nagy csődtömeg, komolyan. 6 ezer forintot vettek le tőlünk azért, hogy lefoglalták a jegyünket és betették egy borítékba, azon felül csak egy sms-t küldtek a Dávidnak, hogy törölték a gépünket. Na de mindegy, ezen már nem is bosszantom magam. Mesélek tovább. Küldtek minket egy másik krapekhoz is, ő valahogy eltudta intézni, hogy fent legyünk. Becsekkoltunk, a bőröndöm 23 és fél kiló volt, de szerencsére nem kellett ráfizetnem.

Jól megcsinálták, az ember egyből az adómentes boltba csöppen. Volt is ebből kavircunk. Én még elnézelődtem, a Dávid meg talán előre mehetett, úhy, hogy egyszer csak nem találtam. Kicsit berezeltem, mert azon a nagy reptéren, uh. Így ezt nem is tudom elmesélni, ráadásul idő volt már az is végigjátszódott  afejemen, hogy mi lesz, ha ott ragadok. Brrr. Nagy futással aztán végre megtaláltam  mi kapunkat, már meg is kezdtem volna a  beszállást, csakhogy még ebm volt nyitva az ajtó. Ekkor oldalra pillantva megtaláltam a Dávidot is. Na akkor megnyugodtam.

A repülő megint nagyon jó volt, persze kaja, pia ismét. Húsvét lévén meg még egy nyuszi figurát is mellékeltek. Végre kipróbáltam a repcsi wc-t is, odafelé kimaradt és megfogadtam, hogy ha már ennyit repdesek, akkor valamelyik gépen már csak kipróbálom. Nem rossz, meg kell hagyni, az ajtót alig bírtam kinyitni.:)

Münchenbe érve most nem csak fél óránk volt, hanem egy teljes óra is, ha jól emlékszem. Ott volt a legfurcsább! Hallottunk magyar szavakat! Komolyan 3 hónap után ez furcsa ám! A másik meg, hogy már nyár volt, mi meg Svédiából meg még nagykabátba jöttünk el(jó, be sem fért volna a bőröndbe) mert még csak tavaszodott. Mindneki kis nyári ruhákban rohangált.

Hjajj, innen a hazaút már másabb volt, mert akkor meg már vártam a találkozást. Az is igaz, nem tetszik Budapest, de felülről nagyon szép.

Az utolsó napon már teljesen letargiában pakoltam össze a szobámat.

Azt is tudni kell, hogy kiadtam a szobámat a maradék időre egy kínai lánykának, így is sikerült visszanyernem egy kis pénzt.

Tartottunk egy búcsúpartit is csütörtökön. Sütöttem délelőtt egy pár sütit- amolyan felhasználok mindent alapon. Aztán jött a Dávid, ő is besegített az aznapi és egyben utolsó magyar menü -tepszis krupli- elkészítésében.

El is kélt a segítsége, mert ekkora adagot. Huh, majd egy kép alapján megmondom, hogy hányan voltunk. Szerintem jól sikerült minden. Kaptam ajándékot egy kötényt, hozzá alátéttel, mert szeretek sütni-főzni, ezt mindneki adta.

Készítettek egy videót is a kint töltött időről. Na, akkor tényleg elsírtam magam. Van ilyen, pedig abszolút megfogantam, hogy nem fogok. Kár, hogy ide nem tudom betenni azt a videót. Azért ők is kaptak ajándékot tőlem: kis üveg pálinka és paprika nemzeti szalaggal átkötve. Persze ezt is az anyának köszönhetem, mert ő hozta utánam az üvegeket, persze  a páleszt is. Nem is tudom, szerintem ők is meghatódtak, győztünk fotózkodni a kis üvegcsékkel.

Nos, úgy gondolom most már tényleg ideje is lesz befejeznem ezt a blogot. Nagyon köszönöm mindenki érdeklődését és türelmét!

Nem is tudom, hogy kezdjem, elölről vagy hátulról. Attól tartok, hogy elfelejtettem már pár dolgot.

Mostanában igen le voltam foglalva, mert megérkezésem után elég sok vizsgát kellett pótolnom, meg megcsinálni a rendes ütemterv szerint is. Nem is beszélve  a végén érkező két fincsi szigorlatról. Az egyik egy három féléves tárgyból volt, munkaegészségtanból. Jelen volt a regionális tiszti főorvos is. Kezdetben tartottam tőle, hogy ez majd gáz lesz, de talán nem hoztunk szégyent sem magunkra, sem a sulira. Nem így a másik szigorlatból. Na, az 6 tantárgyból tevődött össze: általános járványtan, részletes járványtan, mikrobiológia, fertőtlenítéstan, nosocomiális fertőzések, egészségre káros rovarok és rágcsálók. Szerintem ott egy picit lebőgött a bandánk, ok az is igaz, hogy 5 napunk volt minderre felkészülni (tudom, ezt már egyszer tanultuk, meg bla-bla) de azért mégiscsak nehéz volt. Szerencsére mindkettőre ötöst kaptam. Ja szóban volt mindegyik.

Most épp a kutatási tervemen dolgozom, azt is össze kellene hoznom ezen a héten, hogy utána már teljesen az enyém legyen a nyár. Sok mindnet szeretnék majd csinálni.

Irány a reptér

Az időrendiség nem biztos, hogy jólesz, de megpróbálom leírni.

A hazautazás előtti napokról már annyira nem is tudok nyilatkozni, hiányos emlékezetem miatt. Intéztem a szobakiadásomat, a papíírjaimat, kávéztam, búcsúzkodtam.

Az utolsó napokban olyan furcsa volt. Kaptam ajándékot még az olasz srácoktól, mielőtt hazamentek. Kaptam ajándékot a spanyol csajszitól( illat gyertya), de egyszer csak a kis hosszúhajú muffin sütős barátném is jött és hozott egy felakasztható kínai szerencsehozó figurát. Úgy meglepődtem, de úgy örültem. Nem is az ajándék miatt, mer4t dehogy vártam én ezt el, valakitől is, hanem, hogy kaptam, hogy emlékezzek rá és hogy szerencsét hozzon.

A kis barátnőm pedig egy szerencsenyaklánccal lepett meg (azóta azt magamnál is hordom), eminek elég sok és furcsa jelentése van. Rá bíztam a szobám kiadásának is az ögyét, el is intézett nekem mindent. Időközben összejött egy svéd sráccal (akinek főzte az a halászlevet) úgyhogy most még marad az egyetemen. Azt hiszem ezek a kínaiak nem is igazán akarnak hazamenni…

A szigorlataim után és mire visszarendeződik az életem be fogom fejezni!

Most mégis csak annyit, hogy Johanna most utazik majd haza és egyre inkább feljönnnek bennem is az emlékek a búcsúzásra, a hajnali állomásra kísérésről, a goodbye partyról és persze a sok tuti jó együtt töltött időről és emlékekről.

Igen, tudom. Lassan egy hónapja itthon vagyok és még mindig nem voltam képes befejezni a blogot. Ígérem megteszem, mihelyt lesz időm. Főleg azért is, mert látom a statisztikákon, hogy még mindig vannak sokan, akik ránéznek az oldalamra.

Wait a moment! :) -Luci-

Délelőtt bementem a usliba, ott találkoztam a Dáviddal, megcsináltattuk a hivatalos papírok egy részét, leiratkoztunk a svéd kurzusról -merthát befejezni nem tudjuk. Vettem sulis tollat is.

meghívtam Johannát egyy pörire, mert még volt husikám és hát most a mindne tbegyűjtünk időszak után a mindent felhasználun k időszak érkezett el. Míg főtt, mostam a ruháimat, meg befejeztük a pálinkát Riikkával és Guidoval.

Apropó, az olasz földrengés. Most Gigi és Paolo otthon vannak, de szerencsérenem esett bajuk. Beszéltem Gigivel és mondta, hogy egy barátja is meghalt. Ráadásul úgy volt, hogy a srác is jön velük, d eindulás előtt pár nappal meggondolta magát. Mekkora ciki már. Ja, mert a földrengés az ő egyetemük városában történt. Persze ez most nagy sokk nekik. Mikor meséltem ezt Guidonak nem tudtam megmondnai a nevet, aztán kiderült, hogy az ő barátja is meghalt. Eddig bízva várta a jelet felőle, de mostanra kiderült, hogy ő is... Most eléggé le vannak törve, de ez érthető is. 25 év alatt nem volt ekkora földrengés náluk és mennyi  ember veszett oda és mennyi kár keletkezett és mennyien lettek hontalanok.... Szörnyű.

Miután megettük a örköltet, -ami elég csípősre sikeredett, köszönhetően a paprikámnak- megkérdeztem Riikkát, hogy van-e kedve velünk jönni kávézni. Igazából nem bíztam benne, hogy jön, mert mondta, hogy van egy mára határidős esszé bedandója. Első említés után mondta, hogy 10 perc és mehetünk. :) Tök jó.

Most új helyet akartunk keresni, d ezárva volt, persze miért is ne, már az lenne furcsa, ha mindne nyitva lenne. A kávézóban két órát töltöttünk, megint észre sem véve, hogy hogy eltellt az idő.  Jól éreztem magam!

Most meg megint nem tudok aludni, pedig kellene, mert holnap meg a koordinátorral lesz randink, ugyancsak a hivatalos dokumentumok miatt.

Aztán szerdán meg kórházat nézünk. Egy hónapja kértem meg a másik koordinátorunkat, hogy szervezzen már le valamit, na ez mostanra sikerült neki. Nem egy kapkodós fajta. Eskilstunába kell majd átmennünk, aztán majd elkísér minket a kórházba, ott meg két csajszi fog minket körbevezetni. Majd beszámolok, meg remélem tudok képeket is csinálni.

Johanna mehgívott palacsintázni az ő szállására. Persze mint mindenhonnan innen is elkéstem. Miért is ne, nem is én lennék. Úgy utálom magam ez miatt...

Oda fele gyalog mentem, vissza már busszal. Ez volt az első alkalom, hogy buszt hazsnáltam itt. Szerencsére eddig sosem voltam rászorulva.

Na szóval, aző szállásuk jóval nagyobb 150 ember lakhat bent. A szobához tartozik egy főzőfőlke, meg van saját fürdőjük is. Nagyon szép. Viszont ők meg a társaságot hiányolják, mert ugye ot vannak a saját szobájukban és nem nagyon találkoznak a többiekkel.

Új palacsintát kóstoltam. A német lánytól tanulta ő is, de ez is az "otthon megjonosítandó" kategóriába tartozik, mert nagyon finom. Ettünk, dumcsiztunk és elég rendesen eltellt az idő.

Visszatértemkor értesítettek, hoigy már kerestek. A kínai lányka akarta elkérni a képeket. Kaptam tőle egy kínai szerencshozó függeléket. Hát basszus, megint csak le voltam sokkolva. Bár most van az az első pillanat, hogy hovágyat érzek, pedig egy hét és hazamegyek. Furcsa. Mégis jobb, mintha az elején éreztem volna ezt így.

Egész nap hulla voltam, ugye 6kor feküdtem le egy forró fürdő után és 1 kor felkeltem.  Oké, így nem hangzik rosszul, viszont ha azt mondom, hogy 30 óra alvás nélkül ennyit alukálni. Kevés. Fájt is egész nap a fejem. Feltöltöttem a képeket, megettem a Roland áéltal hozott babgulyást, ami nem is volt olyan rossz, ahhoz képest, hogy konzerv. Este épp scak kimentem elmosni a  tányéromat, amikor taliztam a spanyol csajszival. Dumcsiztunk, dumcsiztunk és csak dumcsiztunk. Kb két órát. Általában jól kijövünk. Most mesélt egy kicsit arról, hogy mi volt, mielőtt jöttem, meg mikor először találkozott  a kínaiakkal. Hú, még durvábbak voltak. Tanultak tőlük. Mondom én, hogy szeretnének európaiasodni.

Na igen, kaptam tőle egy illat gyertyát. Annyira örülök neki. Múltkor, mikor együtt mentünk boltba, mondtam neki, hogy rájöttem miért volt olyan jó illat a szobájában. (Anya ott szállt meg, míg ő távol volt) Az illatgyertya. Emlékezett rá és erre kapok tőle egy illatgyertyát. Hát, szavam nincs rá. Ráírta, hogy ne feledjem, van egy barátom Spanyolországban. Nem fogom. Nagyon jól esett. Úgy érzem, nem csak én szeretem őket. Persze efelől eddig sem volt soha kétségem, érzi azt az ember ha szeretik… De most, hogy mennem kell…. áááá

Kicsit most pár napra félbeszakadt a beszámoló, de mindent folytatok.

Szóval a Royal palace. lekéstük az őrségváltást, de épp, mikor odaértünk akkor is volt egy csere. Lehet nem olyan ünnpélyes, a lényeg, hogy csere volt. Ezek a katonák is beszélgethettek. Van egy kis helyységük is, ahova bevonult egy részük.

Jajj, dehát a royal előtt a történelmi múzeumban voltunk. Na, tök ingyen volt és nagyszerű, csak sajnos sietve kellett megnézzük, mert zártak egy óra múlva. Láttam igazi múmiát, kettőt is! Egyébként nagyon sok érdekes dolog volt benne, sokkal jobban tetszett, mint a festményes múzeum. Hiába nem vagyok művész lélek. Mindne kultúráról volt valami, és mindne korból. Tényleg látni kell.

Ez ő, vagyis ez volt ő

Hiába, szeretem a szarvasos képeket

Aztán ezt követően mentünk ki a Vigeland szobor parkba. Jó messze volt, de megérte. Kb 200 szobor volt, az egész egy nagy park.Pont mire odaértünk a nap is kisütött, úgyhogy nagyon élveztük. Csináltam képet szinte mindegy szoborról, meg készítettünk csapat képeket is. Visszafelé, két srác ingyen ölelés táblával állt. nem akartam menni, de bíztattak a többiek- és ők is megtették- megöleltük őket. Ezt meg rögzítették videóval. Lrehet egyszer benne leszek a tv-ben. :) Ja és persze mit hallo, két csaj magyarul beszél. Elképesztő, magyra tényleg akad mindenhol.

Talán ez a kedvenc

seggre pacsi

Egy fiú neked, egy fiú nekem:)

Nagy ölelés

Visszafelé igencsak fáradtak voltunk, azért tuti gyalogoltunk 10 km-t, ha nem többet. Másik úton mentünk, hogy lássunk több mindent. Kicsit hosszabb is lett az út a tervezettnél. Végig az Ibsen úton, majd beültünk egy mekibe. Addigra rendesen át voltunk már fagyva, úgyhogy jól jött egy kis melegedés. Tény, Osloban hidegebb volt, mint itt. estére meg főleg. Na aztán bár már mindneki totál el volt gyötörve még elmentünk az operához. De még jó is. csodálotos, hatalmas, új építésű  és a parton van. Csupa üveg.

Az opera messziről

A buszmegállóban vártunk még másfél órát, de aztán előbb jött a busz. Mivel feltett szándékunk volt, hogy az ablak mellett üljünk sietve kimentünk az érkező buszhoz. Mikor már szálltunk volna fel  abuszsofőr félre állított minket, hogy előbb a Stockholmba menők. na marha jó, azok meg csak szálltak fel és csak tellett  abusz. Már teljesen lemondtunk az ablak melletti helyről, d emég arról is, hogy egy kupacban ülhetünk mjad. Mire benyögték, hogy nekünk lesz egy másik busz. Ja igen, ez van megtellik két hatalmas busz Svédországba. Ráadásul éjjeli járat. A következő buszra már az elsők között szálltunk fel, így jutott hely az ablak mellett. Ültek mellénk is,d ezaért hulla fáradtan már sikerült valamennyit szundítanunk. Nagyon fáztam, valószínű az egész napos átfagyástól, ráadásul a torkom is fájdogált már jó pár napja. Hazérve Johanna és Dávid másik úton, meg mi a lányokkal is másik úton haza sétáltunk. Jujj, még jó, hogy ilyen közel lakom a buszmegállóhoz. Forró zuhany, dupla takaró és alvás.

Nem tudom egyébként eldönteni, hogy Stockholm vagy oslo a szebb-e. Oslo talán modernebb dizájnnal rendelkezik, nekik is rengeteg dzsihádjuk meg hassanjuk van, kb minden 4. ember az utcán betelepült. Meg talán nagyobb a különbség az anygai helyzetben. itt láttunk kéregetőket is (sthockholmban nem) meg utai zenészeket is.

Na röviden ennyi Osloról, nagyon jól éreztem magam, mostmár elmondhatom: bejártam a skandináv országokat és ez nagyszerű érzés.

Csütörtök éjszaka indultunk Osloba. A buszunk innen, Vasterasból indult, úgyhogy nagyon jó dolgunk volt, iylen szempontból. A gond ott kezddődött, hogy a német csaj és az unbokatesója online foglalták le a jegyeiket és elnézték, előtte való napra foglaltak. Mivel a buszsofőr így nem engedte őket felszállni, nwm tarthattak velünk. El tudom képzelni milyne mérgesek voltak, főleg ha a jegy árát sem kapják vissza.... pf Ötre szűkült a csapat.

Ja, igynem, hoyg miért nem engedte fel őket? tele volt a busz. Mindnekinek volt helye, nem is az, csak egymás mellett ülve. Mi meg nagy naívan azt gondoltuk, hogy majd a tök üres buszba felszállva elterülünk és alszunk, míg odaérünk. Kívúlre került mindneki. Mondnaom sem kell, nem nagyon tudtunk szundítani.

Reggel 6-ra értünk Oslo buszmegállójában. Ott is még csak éledeztek az emberek. Egy éppen nyitó kávézóba ültünk be, ott ittunk egy erőt adó kávét, ráérősen elüldögéltünk, mivel 8-kor nyitottak a dolgok.

Aztán útunk a turista infoba vettük, ahol beszereztük a térképeket. Onnantól irány Oslo!

Először a Parlamenthez mentünk, közben megnéztük a Katedrálist,végig sétáltunk a fő sétáló utcán- Karl Johans Gate. Gyönyörű házakat láttunk az utcában. Amúgy egész Osloban is nagyon szépek a házak. A parlament itt is hatalmas és csodák-csodájára nekik is két uyganolyan oroszlán őrzi, mint  ami Lánc- hídunkat. Vele szemben egy hotel.

A kék volt a kedvenc, bár sosem szerettem a kék házakat...

Meg még talán ez

Aztán újabb két templom, aminek a nevére sehiogy sem sikerült rábukkannunk. Elhaladtunka könyvtár előtt, ahol egy kinyújtott nyelvű sobor volt. Kellően komoly a  könyvtárhoz. :) Aztán a margaret templom. ja igen, nekik nagyon sok templomuk van, csakúgy mint a svédeknek.  Munch múzeum következett. Mondjuk nekem ez annyira nem nyerte meg a testzésemet, biztos enm értek a művészetekhez. A sikollyal azért le vagyunk fényképezve. egyébként furcsa, mert semmilyen kiváltságos helyet nem kapott, csak egy sarkot, egy dupla ajtó mellett, kivilágítva sincs annyira. Furcsa.

Sikoly és én

Közben meg vetítettek filmeket is Munch életéről, meg a festméynek miértjéről. Na arra is elmentünk, de ott meg mindneki majd elaludt (nem azért mert en volt érdekes) mert sötét volt, kényelmes székek. Jobbnak látttuk menni. A szuvenír boltban pedig magyarokkal talákoztunk. A srác tanul Norvégiiában, aztán az anyukája ésa nagynénje meg meglátogatták.

Ebédelni mentünk a központban egy keletiesebb étterembe, ahol csak mi voltunk szinte  avendégek. :) Bekajltunk, azt sem sietve, beszélgettünk, majd a Royal palace-hoz szerettünk volna menni. Sajnos az őrségváltást tudtuk, hogy lefogjuk késni. Útközben bementünk egy boltba, ahol mindenféle kardot, fegyvert, hadászati cuccokat árultak. Az egyik eladó megkérdezte, hogy honnan jöttünk és egybyől, ahha magar. Wow, scak győztem sasolni, még azt is tudta, hogy  amongolokkal anno volt valami kapcsolatunk, meg hoyga  finnel is "rokonok" avgyunk. Tök jó érzés volt. Egyébként a finn lányok sem úgy említik Magyarországot,, hogy hú, na , milyen gáz. Többször is mondták, hogy tisztelnek minket és semmi gond nincs velük. Ugyanígy tettek a finn szülők is, mikor itt voltak. Úgy látszik, ez magyar tulajdonság, hogy magunkat enm értékeljük eléggé. Viszont az is gáz, mikor valaki külföldön van és bármikor bármit mond valaki valamit, arra ő rákontráz, hogy igen, Magyarországon ez is, az is rossz.  És utána győzd meg őket, hoyg enm. Szerencsére a finneink értékelik M.o-t, így ez enm olyan gáz, de ha valaki, aki nem ismer minket.... Szerintem nem kéne ezt csinálni.

Na szóval, evészet után egyetemet néztünk- nahát, hogy miylen szép egyetemük van! Wow. Hatalmas, előtte is nagyon szép tér van, úgyhogy le a kalappal. Szemben a nemzeti színházuk, majd a királyi palotához értünk, az is hatalmas. Jó magasan van, belűttuk az egész sétálóutcát.

Igen, ők 1-jén utaznak haza és majd csak húsvét után térnek vissza. Előtte útba ejtik Londont is, mert innen jó áron volt jegy.

Nos, este azért még átjöttek, hogy elbúcsúzzanak. (persze a vacsorán már elbúcsúztunk egyszer) Csináltam gyümölcstortát, mert talán azt szerették a legjobban. Dumcsiztunk, majd egyre többen csatlakoztak hozzánk a konyhában. Kaptam tőlük egy képet, előhívattak egy közös képünket és bekereteztették. Hát nagyon kedves tőlük, eléggé meghatódtam.

Közben elsejére fordult az éjszaka, Guido meg persze már tervezett valamit a többiek ellen. nekem szerencsére megígérte, hogy nem fog "ártani". Vizes poharakat tett a fürdők ajtaja tetejére, hogy amikor níitják a nyakukba zúduljon a víz. Volt, ahol össze jött, volt, ahol nem.  Azért aznap, mármint az azt követő éjszaka a Riikkával mi is elkövettünk ellene valamit. Befogkrémeztük a kilincsét. Szerencsétlenségünkre olyan lusta, hogy kinyitja az ajtóját, mikor kijön és nyitva is hagyja, így nem is érintette meg a kilincset.... Pf

Este meg elmentünk egy kávézóba a spanyol csajjal, spanyol sráccal, meg Riikkával. Jó kis hely volt.

Ma végre lefoglaltuk a jegyeket Osloba. Haha már angyon várom. Busszal megyünk majd, ha mindne igaz 8-an. Viszont el kezdett kaparni egy kicsit a torkom is, aztán azt meg nem szeretném, hogy lebetegedjek addigra. Ma egy csomó teáz, narancsot, almát döntöttem magamba. Remélem segíteni fog. Majd még össze is kell ülnünk, hogy megbeszéljük a programokat, ki mit akar majd csinálni.

A városból visszafeé láttam  egy albínót. Jujj, ráadásul még fekete egyenruhát is viselt, szerintem valami polgárőr féle lehetett. Meg ma traffipaxot is láttam. Úgy volt, hogy a rendőr egy fényképezőgép nagyságú cuccal áll  az utca szélén és azzal figyelte  a kocsikat. Mindjárt le is kapcsolt egyet. Amúgy itt szerintem az autók rendszerint átlépik a sebességhatárt, mégis sokkal biztonságosabbnak tartom a közlekedést. Már a buszokban is van iylen automata beállítás, ami rááll a kiválasztott sebességre a pedál érintése nélkül.

Leírtunk minden receptet az egyik kínai lánykával,még mielőtt elmennék. Ez olyan szar, én húzok haza legelőször, ez nem fair. Nagyon nehéz itt hagyni őket, meg egyáltalán az országot is. Sokkal kevésbé stresszesek mint mi otthon.

Most ráadásul eszembe jutott , hogy még szállást is intéznem kell Pécsre.

Ma megint meglátogatott a Guanai srác, jajj nem lehet levakarni. Csak beugrott, hogy létem felől érdeklődött, aztán ment is- szerencsére.

Szombaton délelőtt elmentünk Gigivel a centrumba, venni Riikkának ajándékot. Senkinek sme volt ötlete, így égül ránk maradt. Kigondoltuk, hogy könyvet vezsünk, szerencsére nem túl sok keresgélés után találtunk is egyet a vséd kultúráról. ja meg egy malac perselyt. Vettünk egy képeslapot, amit mindnekivel aláírattunk.

Délután meg jégszínházba mentünk. Kint volt egy nagy csarnokban. Simán kitudtam menni gyalog is, kb 15 perc volt. Igen ám, csakhogy enm tudtam az utat, így az autóúton csörtettem végig. És  még így sem dudáltak avgy integettek. Visszafelé azért már rájöttem, hogy hol is van a bicikli út. :)

Na a színház... Gyerek színészekkel adtak elő egy történetet. Ponots kezdés, szép ruhák, nayon jó zene és ügyes kis színészek. Voltak szerintem 5 évestől 20 évesig. Nagyon sok szereplője lehetett. A gond csak az volt, hogy svédül mondta a narrátor a történteket. Még jó, hogy a német lány svédet tanul és ő angyjából elmondta a sztorit. Hát, mostmár jégszínházban is voltam, tök jó!

Este meg a Riikka tartott zsülinapi bulit, a Föld órájának alkalmából mi is lekapcsoltuk a villanyokat, gyertyfény party volt. Sütött sütit is, volt gumicukor meg chips és ropi. Aztán jétzsottunk különféle játékokat, amiket jókat röhögtünk. Volt székfoglalós játék,felelsz Riikka és a képeslap

vagy mersz játék, szóismétlő játék, meg mindne féle jó humor. Egyszer csak azt vettük észre, hogy két óra, amikro átállítottuk az órát, hoppá 3 lett.

Riikka feladat: egylábon lehunyt szemmel, repkedve finn himnuszt énekelni

Épp paolo energiáit veszik el

Hopp, itt pont az én székem maradt ki

Még  abuli előtt odaadtam Giginek és Paolonak a kis maygar ajándékot, egy pici pálinkás üveg paprikával és nemzeti szalaggal átkötve. Remélem, majd ezsükbe jutok, ha ránéznek. Ja igen, mert ők most hazamennek és mire visszajönnek én már sajnos enm leszek itt. Nagyon sajnálom, hogy pont Gigitől kell előbb  elbúcsúznom. ő a legnormálisabb olasz srác. Kicsit meg is voltunk szeppenve azt hiszem....

Reggel jó korán elindultunk a reptérre. Átmentünk Stockholmba majd onnan ki a reptérre. Oda is kikísértem őket. az elválás majdnem szarabb volt, mint a találkozás. Na jó, ez egyértelmű. A lénnyeg, kivételesen mindnehova odaértünk időben.

Visszatérve Stockholmba ott töltöttem pár órát, sétáltam, nézelődtem.

Hazatérve zuhantam az ágyba, sikerült 11 órát aludnom, majd délután is kettőt. Hiába nagyon elfáradtunk, úgy voltunk, hogy aludni otthon is lehet, itt meg minél több mindnet szerettünk volna megnézni. Simán lehetett volna egy hét is az itt tartózkodásuk.

Na röviden ennyi, örültem, hogy eljöttek hozzám és megismerték az itteni "családomat".

Reggeli után, ami már igencsak dél körül volt Eskilstunába indultunk. Ez közel volt viszonylag és szerintem gyönyörű is. A vasúton a vonat helyére buszt írtak ki, Mint kiderült valami baleset történt a síneken, ezért a buszok helyettesítették a vonatot. Megnézrük azt is, mikor megkérdeztem, hogy hol tudunk arra jegyet venni egy rendes kalauznő azt mondta, hogy csak menjünk fel a buszra. Kicsit csodálkoztam, aztánújra megerősített. Így ingyen utaztunk Eskilstunába.  Ott is körülnéztünk, beültünk egy

Az ottani suli egyik bejárata

kávézóba, majd ellátogattunk az ottani mini skanzenbe, ahol a kovácsokat, rézműveseket kukkantottuk meg.

Mint egy régi kis falu

Roland az egyik kis ház előtt

Itt még jeges, utána meg már nem

Anya és a templom a háttérben

Pussz az árnyékban

Tér

Vissazfelé is persze vonattal indultunk volna, azonban a sínek még mindig nem voltak készen. A busznál újra kérdzetm (persze újra az ingyenességben bízva) és újra csak felülhettünk. vasterasban ismét a vasútállomásra érkeztünk. Egyébként a vasút és a buszmegálló általában mindne városban egy helyen van, amit nagyon jó ötletnek tartok. Azért egy-két kép az itteni vonatokról is.

 Az emeleten az első osztály

A vasútállomás épülete

Visszatérve bementünk az egyik plázába. Az anya salátát akart enni, mikor megláttam, hogy hogy működik n is azt kértem. Nyámi. Mi magunk állíthattuk ösze, hogy mit tartalmazzon. Nagyon finomra siekrült. Sosem gondoltam volna, hogy salátával jól fogok majd lakni.:)

A Roland pedig az ázsiai konyhából választott valami chilis marhahúsos kaját. Az is jó volt, bár ez a kínia fúszer, amit mindig ittt is érzek, nekem már sok volt.

Kedd reggelre olyan szél tombolt itt nálunk. Ennek köszönhetően hideg is volt. Pont most- gondoltam. Végig abban bizakodtam, hogy csak jó idő legyen majd, amyg itt vannak. Azért csak nekivágtunk, megnézni  a tavat. Érdekes volt, mert a nap azért sütött csak rettenetesen hideg volt. Azt meg egyébként észrevettem, hogy itt jobban hozzászokik az ember az itteni hidegebb időjáráshoz. Mikor a többiek fáztak, nekem még elfogadható idő volt, holott otthon ez mindig fordítva szokott lenni.

Útban a tóhoz újra láttunk sok szép dolgot. A 23 emeletes Skrapant. Ebben van egy bár is.

Skrapan

Abb ház

Egy parkon keresztül jutottunk el a tóhoz.

A kis "tavacskában" kacsák úszkáltak

Vasteras városháza

Roland és a 30 méter magasban lévő harkály hotel

Én és a zenész szobrok

Ez a kép olyan, mintha tök nagy vihar lett volna-pedig nem, d etényleg hideg volt

Anya és én a hídon

A híd nélkülünk

Ja igen és ilyen wc-t találtunk az utcán. Fizetős, 2 korona volt. Benne fűtés, folyóvíz, folyékony zsappan, papírtörlő. Nem volt se összefirkálva, se körbe csurgatva...Asszem ilyen sem lesz mostanában otthon.

Én az utcai wc előtt

Ágyúzunk

Vissza a városba

 Beletettünk egy pár kilométert a lábainkba. Az anyának izomláza is lett:). Visszaérve hozzám ebéd és kicsi pihenő után elindultunk a boltba bevásárolni az esti vacsorára. Pörkölt volt a menü, nokedlival. Mivel 18 emberre elég fárasztó lett volna nokedlit szaggatni,(ráadásul nem is igazi szaggatóval) így tésztát is főztünk mellé. A lényeg, hogy megkóstolták a magyar nokedlit is. Azért voltunk ennyien, mert snekit sem akartam kihagyni, azok közül, akiket szeretek. Mégis kihagytam, mert így is alig fértünk el...Jól megtelt a konyha.

A két legidősebb az esten :)

Megint pálesszal indítottunk. Az egyik kínai lányka pedig hozott igazi kínai rizsplinkát. HJát igen, a maga 60 fokával... Megkóstoltuk azt is.

Egy része a csapatnak

Itt pedig az egész csapat, csak a mi fejünk kicsit lemaradt

A vacsora után kevetem koktélokat, meg felszeltük a sütit. Mondnaom sem kell nagyon ették. Az anyut meg már azért is várták, hogy miylen sütit süt majd. Szerintük ő a legjobb, azok után, hogy az enyémek is ízlenek. Én pedig tőle tanultam mindnet...

Kis barátném is rengeteget evett, mondta is, hogy majd járhat egész héten az uszodába, hogy leadja a feles kilókat. Aztán mikor véget ért a konyha buli, azon röhögtünk, hogy elment lefeküdni, majd vissza a mosdóba. A Guido meglátta, erre meg kitalálta, hogy majd bemennek a szobájába és megijesztik, visszatérve. Persze nálam meg fényképező egyből kézben. Vártunk, vártunk, d enem jött. Mikor már ténylegg sokat vártunk valaki emgnézte, nyitva volt az ajtó és a kis Luci meg ott aludt. Nem mondom emnnyit röhögtünk. Nem azért mert beseggelt, hanem mert fáradt volt, kicsit zavart volt, ugyanis előtört belőle a honvágy, most, hogy látta, hogy nálam itt van a családom. kicsit megsajnáltam. Viszont készült az ébresztéséről egy videó, amin rengeteget röhögtünk.

 Igazi kínai alvás, ici-picire összekuporodva

Hajnali 4-kor sikerült is azért elaludnunk. Nagyon jó este volt, elfáradtam, de marha jól éreztem magam.

Másnapra megbeszéltük, hogy újra átmegyünk Stockholmba, mert a tervemben szerepelt még ott más is. Csakhogy a friss levegő meg a sok utazás úgy kiszívta az erőnket, hogy maradtunk. De rájöttem, hogy itt Vasterasban is bőven akad nézni való.

A templom mellékbejáratánál

Templom eleje

Kezdtük a centrum közelében lévő templommal, majd az óvárosba vettük útunkat. Aztán a város centrumába mentünk.Az óvárosban megnéztük a kis patakot, ami közvetlenül a Malardalen tóba ömlik. A malardalen tóról kapta a  nevét az egytemünk is.

Pumpikával a folyóparton

Anyával a parton

Séta az óvárosban

Ez egy képeslap kép is-de tényleg gyönyörű

Megmutattam az arab boltot, ott pedig találkoztunk egy magyarral. Kicsit flúgos lehetett, de jó sokat mesélt, már-már alig lehetett lelőni...  Mivel nagyon közel lakom a centrumhoz, onnan haza mentünk.

Egy kép az egyik plázáról. Itt egyébként szinte kilépsz az egyikből és belépsz a másikba.

Hazafelé...

Aztán este megkóstoltattuk a lakótársaimmal  magyar kolbászt. Nagyon rendes volt az anyától, mert egy csomót hozott, meg persze pálinkát is, darált kekszet(ezt itt nem találtam). Meghívtam a magyar lányt is és a Dávidot is.  Reméltem, hogy amjd fordítanak...hát... A Dávidnak is hoztak amúgy egy fél literes pálinkát, mert ő is megakarta kóstoltani valamelyik haverjával.

Legyártottuk a kis katonákat, volt amelyikbe sima fogvájó, magyar zászló és svéd zászló került. Előtte pálinka próba volt, megtudták inni. Volt aki vörösödött rendesen. Kis kínai barátnőm főleg...:) Az olasz srác nem mert inni, mmert nagyon beteg volt és gyógyszert szedett. Aztán végül mégiscsak kipróbálta, nem volt az olyan erős gyógyszer.

A "vacsi" előtt az anya megsütötte a lapkat a mézes krémeshez, én összeállítottam a keksz szalámit, megy egy keksztekercset. 

Anya és a ferde szemek:)

Amúgy az este jól eltelt, kicsit még zavarban voltak az enyémek az elején. De mivel ők is és a lakótársaim is nagyon jó fejek, azért sikerült összecsiszolódni.

Reggel nem túl késő ébredés után reggelizni indultunk. Ja igen, az ár tartalmazta a reggelit is, ami svédasztalos volt. Felvágott, sajt, joghurt, lekvár, műzli, narancslé, cappuccino,kávé,tea, több féle zsemle, zöldség... jó kis felhozatal volt:) rendesen bekajáztunk. Aztán irány Stockholmba, ismét hiper-szuper busz, amin wc is van, papírral, vízzel ellátva. A táj meg mesés volt befelé jövet. Örültem is neki, hogy sütött a nap, így többet láthattak a többiek is. Bár tudom, ez az öt nap nem votl elég megmutatni nekik, hogy mennyire is szép  a táj és mennyire jó itt élni.

Stockholmban letettük a cuccainkat egy csomagmegőrzőben, aztán irány az óvárosba. Próbáltam követni azt az irányt, amit még nekünk anno a idegenvezető mutatott. Megnéztük a városházát, a parlamentet, a főteret, a királyi palotát meg amúgy az egész óvárost.

City Hall

A parlament előtt mindhárman

A Royal Palacet, ahova be is mentünk, egy hatalmas templom volt még benne, ami gyönyörűen volt díszítve.

Royal palace

Roland lefényképezkedett a palotát őrző katonákkal. :) Érdekes, de ők beszélhetnek a turistákkal, sőt el is hagyhatják a helyöket egy rövid sétára. ehhez képest otthon Csolcsikáék egy irányba nézhetnek, és csak vigyázban állhatnak...

Bementünk a sétálóutcákra is, tele van szuvenír boltokkal. :) Persze anyával élveztük nézegetni a jó drága svéd szuvenírokat.

A kis vikinggel

Öregapóval

Viking sapi-ez mindenkin rajta volt

Gammla Stan

Aztán elmentünk enni, oda, ahol én már jártam. 15 étterem van egy helyen, mindegyik másik nemzetiség ételét kínálja, persze bődületes adagokkal.

Pár asztal felülnézetből

Mi mind a hárman ugyanazt ettük, kebab tálat, fokhagymás és csípős mártással, salátával. Volt egy tálcatologató emberke, akinek magyar színű öve volt. Megkérdeztem, hogy honnan jött-hátha magyar emberkére bukkanunk. MIre kiderült, hoyg francia. Pár szót váltottunk, aztán párszor még odajött, meghívott minket egy buliba, inygen belépővel, d emivel azt nem tudtuk elfogadni (addigra már nem lettek volna itt) hozott mindegyikőnknek egy nagy üditőt. Csak néztünk... Mikor mentünk, meg akartam neki köszönni, de sehol sem találtuk, így egy üzenetet hagytunk csak, remélem megtalálta...

Aztán Felkerestük a Nord Hotelt, ott van a jég-bár, a földszinten. 6-ra foglaltam jegyet oda. Hú, csodálatos volt.

Faragott jégszobrok vettek minket körül, az asztal és a székek is jégből voltak. Egy A csillár is jégből

speckó ruhát kellett felhúznunk, amiben tényleg nem fáztunk. Az italt is jégpohárban kaptuk. Nagyon-nagyon nagy élmény!

Este vissza vonattal. Azt meg már hozzá sem teszem, hogy hiper-szuper vonattal...

Mikor felértünk hozzánk, bemutattam őket pár embernek, aki épp kint volt a konyhában. A spanyol lány nem volt itt, így ő felajánlotta a szobáját, így az anya ott tudott aludni. Nagyon rendes volt a csajszitól, még egy plusz takarót is adott.

Szombaton időben keltem, hogy biztosan ne késsem le a buszt, amivel átmentem Stockholmba. Igen, ültem is fél órát  aváróban, de sebaj. Már nagyon készültem a találkozásra.

Hiper-szuper busszal átértünk Stockholmba, ott feltérképeztem a helyzetet (mi hol van) megvettem a jegyemet a reptéri járatra, ittam egy kávét (itt ez a szokás) aztán ki a reptérre. Hogy tényleg időben ott legyek (anyának ez volt  alegnagyobb félelme, hogy nem érek ki-lehet ismer már kicsit:) ) a reptéren is ültem másfél órát.

Végre megérkeztek! Épségben, egészben. Ja a reptéren meg hallottam magyar szót, furcsa volt. Elsétáltunk a 70 méterre lévő hotelbe, oda foglaltam szobát.

Felülnézetből

Mindne folyosónak egy nagyváros nevét adták, amerre az földrajzilag elhelyezkedik

Beregisztráltunk és átvettük a szép kis szobát. Persze plazma tv ott is. Megkóstoltam a hazai kolbászt (ennyi idő után fűszeres volt-de már újra ráálltam:) ). Aztán azért feltérképeztük a hotel egészsét is, kár, hogy nem vittünk bikinit, volt szauna is... Amúgy az egész hotel csodaszép volt, egy csillag alakban helyezkedett el, úgy voltak a folyosók és azokról nyíltak a szobák. Itt is olyan kártya volt a kulcsunk, mint  ahajón. Szerencsére, hogy onnan tudtam, hogy kell használni, mert otthon még nem is láttam ilyen megoldást. persze az is benne van a pakliban, hogy otthon nem járok hotelbe.... :(

Éjjelig mese délutánt tartottam nekik, meg Rolcsika is a repülésről... Nagyon izgult tőle. De az meg szerintem durva, hogy Magyarországról induló gépen nem mondnaak egy kuka magyar szót sem. Na, ki hallott ilyet...

Itt voltak az olasz barátnők, kettő meg egy haverjuk, aztán péntek este csináltak vacsit. Természetesen mi volt? Tészta. Eddig ez ízlett a legkevésbé, uborka volt rajta meg valami szósz meg rákok. Nem nagyon jött be. Utána discoba mentek, nem akartam velük tartani, mert tudtam, hogy másnap korán kell kelnem, azért mégis elmentem. A discoban nem valami jó zene volt most, ráadásul mindegyikünk azt hitte, hogy lesz a másiknál fényképező, így asszem képeim sem nagyon vannak róla.

Ezt Riikka csinálta

A kínai csaj ráugrott tánc közben  alábamra a magassarkújával. Nem volt kellemes, kicsit féltem is, hogy majd lesántulok, de nem... szerencsére.

Igyekszem mindnet minél előbb bepótolni, csak nagyon fáradt avgyok, nagyon jók voltak az erlmúlt napok!

Szerdán a kínai lánykával sütöttünk. Nem keveset, 3 órán keresztül alkottunk. Vett lőre elkészíthető sütit, meg vaffelt, meg halászlevet. Vendége jött, azért volt  anagy felhajtás. A sütik jól sikerültek, nem volt nehéz össze kutyulni a hozzávalókat. A halászléhez volt receptje, olyan, amit a svédekek főznek. Tudniillik a fiú svéd. A végén eléggé késében volt már. A leveshez csak annyit segítettem, hogy megkopsztottam valami fűszernövényt. Mondnaom sem kell sikerült megint valami furcsát alkotnia. Hal, hagyma, krumpli, citromlé, és ez a fűszer, a végén meg egész spenótlevelek. Ja és ohne paprika. Nahát... Mikor megjött  afiú, kihúztunk a konyhából, d ekiváncsi lettem volna a képére, mikor megkóstolja. Én ismért enm akartam.

Este meg karaoke buliba mentünk a hök kocsmába, előtte kinyomtattuk a suliban a dolit. A karaoke egész jó volt, voltak elég bátor személyek, akik bevállalták az éneklést... Kipróbáltam viszont a banán sört. Nem tudom, hogy miért ez aneve, d etényleg volt banán illata, íze. Nagyon ízlik!

A buliból hazatérve ettünk egyet Riikkával. Akkor mesélte (általában mindent elmesélünk egymásnak) hogy mikor enm voltam itt  anagy hűtőtakarításnál, látnom kellett volna, hogy  akínaiak hogy mosták ki a felmosófejet. Vödör nélkül használták, aztán be a wc-be ráhúzni vizet, majd vissza. Te jó ég. Én nem tudom, ezek nem ismerik a vödröt vagy mi, de ezen jót röhögtünk. Illetve, először nem is tudtam mit szólni  hozzá. A kínaiaknak elég furcsa felfogásuk van a tisztaságról. lehet ezért néz így ki néha  akonyha.

Csütörtökön reggel odaadtam a dolit  aDávidnak, én meg jól ellógtam az órát. Szerintem nem vesztettem semmit, ez olyan záró féleség lehetett.

Aztán délután pogácsát csináltam. Megkóstolta este a másik kínai lányka, mire: ezt ő is meg akarja tanulni. Még abban a pillanatban nekiálltunk egy újabb adag pogácsát sütni. Finom lett, volt siker élménye. Asszem az olaszoknak is angyon bejön, mert nagyon dícsérték. Ja amúgy nem tudják mi az a pogácsa szaggató, a kínai nem tudta, hogy mit kezdjen a szaggatás után maradt tésztával, hogy az élesztőt hogy kell felfuttatni, hogy kell hajtogatni, meg iylenek. Igyekszem mindent elmagyarázni, csak ez angolul rohadt nehéz. Egyébként van már pár dolog, amit már jól megtanultak. Ha meg kihagynának valamit, elég csak úgy néznem, vagy szólni, hogy na és akkor... és ezsükbe jut. Ez tök jó érzés.

Közben meg bizniszelek is itt  aszobámmal, remélem összejön. Drága mulatság itt ez a szállás.

Ma meg befizettük a bérleti díj második részét, harmadik bankban sikerült. Ez angyon gáz, szerintem.

Aztán este meg őjabb konyha party, azt hiszem ma extra sokan elszünk, mert jön sok olasz. Vannak barátnők is, meg látogatók is. Nem tudom, hogy fogunk elférni...