Virág Svédországban

Kedd reggelre olyan szél tombolt itt nálunk. Ennek köszönhetően hideg is volt. Pont most- gondoltam. Végig abban bizakodtam, hogy csak jó idő legyen majd, amyg itt vannak. Azért csak nekivágtunk, megnézni  a tavat. Érdekes volt, mert a nap azért sütött csak rettenetesen hideg volt. Azt meg egyébként észrevettem, hogy itt jobban hozzászokik az ember az itteni hidegebb időjáráshoz. Mikor a többiek fáztak, nekem még elfogadható idő volt, holott otthon ez mindig fordítva szokott lenni.

Útban a tóhoz újra láttunk sok szép dolgot. A 23 emeletes Skrapant. Ebben van egy bár is.

Skrapan

Abb ház

Egy parkon keresztül jutottunk el a tóhoz.

A kis "tavacskában" kacsák úszkáltak

Vasteras városháza

Roland és a 30 méter magasban lévő harkály hotel

Én és a zenész szobrok

Ez a kép olyan, mintha tök nagy vihar lett volna-pedig nem, d etényleg hideg volt

Anya és én a hídon

A híd nélkülünk

Ja igen és ilyen wc-t találtunk az utcán. Fizetős, 2 korona volt. Benne fűtés, folyóvíz, folyékony zsappan, papírtörlő. Nem volt se összefirkálva, se körbe csurgatva...Asszem ilyen sem lesz mostanában otthon.

Én az utcai wc előtt

Ágyúzunk

Vissza a városba

 Beletettünk egy pár kilométert a lábainkba. Az anyának izomláza is lett:). Visszaérve hozzám ebéd és kicsi pihenő után elindultunk a boltba bevásárolni az esti vacsorára. Pörkölt volt a menü, nokedlival. Mivel 18 emberre elég fárasztó lett volna nokedlit szaggatni,(ráadásul nem is igazi szaggatóval) így tésztát is főztünk mellé. A lényeg, hogy megkóstolták a magyar nokedlit is. Azért voltunk ennyien, mert snekit sem akartam kihagyni, azok közül, akiket szeretek. Mégis kihagytam, mert így is alig fértünk el...Jól megtelt a konyha.

A két legidősebb az esten :)

Megint pálesszal indítottunk. Az egyik kínai lányka pedig hozott igazi kínai rizsplinkát. HJát igen, a maga 60 fokával... Megkóstoltuk azt is.

Egy része a csapatnak

Itt pedig az egész csapat, csak a mi fejünk kicsit lemaradt

A vacsora után kevetem koktélokat, meg felszeltük a sütit. Mondnaom sem kell nagyon ették. Az anyut meg már azért is várták, hogy miylen sütit süt majd. Szerintük ő a legjobb, azok után, hogy az enyémek is ízlenek. Én pedig tőle tanultam mindnet...

Kis barátném is rengeteget evett, mondta is, hogy majd járhat egész héten az uszodába, hogy leadja a feles kilókat. Aztán mikor véget ért a konyha buli, azon röhögtünk, hogy elment lefeküdni, majd vissza a mosdóba. A Guido meglátta, erre meg kitalálta, hogy majd bemennek a szobájába és megijesztik, visszatérve. Persze nálam meg fényképező egyből kézben. Vártunk, vártunk, d enem jött. Mikor már ténylegg sokat vártunk valaki emgnézte, nyitva volt az ajtó és a kis Luci meg ott aludt. Nem mondom emnnyit röhögtünk. Nem azért mert beseggelt, hanem mert fáradt volt, kicsit zavart volt, ugyanis előtört belőle a honvágy, most, hogy látta, hogy nálam itt van a családom. kicsit megsajnáltam. Viszont készült az ébresztéséről egy videó, amin rengeteget röhögtünk.

 Igazi kínai alvás, ici-picire összekuporodva

Hajnali 4-kor sikerült is azért elaludnunk. Nagyon jó este volt, elfáradtam, de marha jól éreztem magam.