Johanna mehgívott palacsintázni az ő szállására. Persze mint mindenhonnan innen is elkéstem. Miért is ne, nem is én lennék. Úgy utálom magam ez miatt...
Oda fele gyalog mentem, vissza már busszal. Ez volt az első alkalom, hogy buszt hazsnáltam itt. Szerencsére eddig sosem voltam rászorulva.
Na szóval, aző szállásuk jóval nagyobb 150 ember lakhat bent. A szobához tartozik egy főzőfőlke, meg van saját fürdőjük is. Nagyon szép. Viszont ők meg a társaságot hiányolják, mert ugye ot vannak a saját szobájukban és nem nagyon találkoznak a többiekkel.
Új palacsintát kóstoltam. A német lánytól tanulta ő is, de ez is az "otthon megjonosítandó" kategóriába tartozik, mert nagyon finom. Ettünk, dumcsiztunk és elég rendesen eltellt az idő.
Visszatértemkor értesítettek, hoigy már kerestek. A kínai lányka akarta elkérni a képeket. Kaptam tőle egy kínai szerencshozó függeléket. Hát basszus, megint csak le voltam sokkolva. Bár most van az az első pillanat, hogy hovágyat érzek, pedig egy hét és hazamegyek. Furcsa. Mégis jobb, mintha az elején éreztem volna ezt így.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.