Virág Svédországban

Ma, kedden pedig megint nagyon sok órám volt. (úgy látszik ez most egy ilyen periódus) Reggel kezdtünk egy előadással-mostanra igencsak megkopott a létszám- aztán ebéd után folytattuk egy szemináriummal. Életem első igazi szemmináriuma. Mert nekünk otthon nem igen vannak, kimondott szemináriumaink. igazából annyit tezs, hogy körbeülünk egy nagy asztalt, kevesebben vagyunk és a diákok is részt vesznek a melóban. Most a házinkat kellett prezentálni. Hála az égnek az egyik osztrák csaj és az egyik svéd lány a csoportból szívesen megtették, így nekünk nem kellet beszélni. Frusztrálva éreztem magam, mert belibbent egy amcsi és két kanadai lány, akiknek egy szavát sem értem, mert annyira amcsisan beszélnek. De azt gondolom ezzel nem csak én vagyok így, sőt talán a tanár sem örült neki annyira,mert mondta, hogy senki sem anyanyelvi angolos, ne aggódjunk, ha rosszul mondunk valamit, ma pedig azért mondta, hogy na, van 3 anyanyelvi angol beszélőnk. Ez van. De akkor sem értem, hogy minek jönnek ezek ide. Angolul tanulnak. Na egyszer elküldeném őket, valahova máshova, ahol nem angol a hivatalos nyelv, aztán ott villoghatnának. Na nem azért, mert egyszer is nevettek vayg cikiztek bárkit, csak egyszerűen idegesítő hallgatni őket, mint mikor nálunk valaki affektál.

Na ennyit a suliról. hazajőve elrohantam a boltba, majd összedobtam egy adag kakaós csigát Az összedobást szószerint kell érteni. Kapkodtam rendesen. Közbena kínai lányka, Luci, megcsinálta az általam tanított sütikét, de kókusz nélkül és kevesebb cukorral. Aztán mint kiderült a másik kínai lány meg már keresett, hogy mikor van időm megmutatni neki az almás-fahéjas sütikét. Eheh, nagyjából elmagyaráztam neki, de mondtam, hogy most nem nagyon lesz időm rá. Na a lényeg, hogy míg kelt a tészta, bepácoltam a húst holnapra, megcsináltam a vacsimat. Aztán csigák a sütőbe és vár és msogat és kapkod. Kínai lányka besegített a mosogatásba, nagyon rendes volt tőle. Ja meg főzött gomba levest, meg kellett volna kóstolnom, csakhogy még nem volt kész, amikor mennem kellett. Ja igen, merthogy svéd órám volt este, ezért volt ez a kapkodás. 

Amúgy számba vettem mostanában ettem a spanyol vacsin kívűl egyszer reggelire valami kukoricalisztes pogácsa szerűséget, amit akkor csináltak, amikor itt volt a spanyol lány pasija. Aztán ettem ezen kívűl finn kását, olasz spagettit és  a kínai lány másik gombaleveséből. Hm, kétféle gombából készült, de volt benne csirke is, ami most tényleg finom volt, kb mint a mi húslevesünk. A gombának is jó íze volt. Ez a gomba amúgy egy évig eláll, ha nem kap nedvességet. Mielőtt főzni akarják egy napra vagy egy félre vízbe teszik és megszívja magát és kb háromszorosára nő. Nagyon komoly. Na, ma egy fehér fajta gombát főzött valami érdekes kis bogyóval.

Ott tartottam, hogy a sütés végeztével agyon ettem magam a maradék kis időben, aztán csomagoltam pár darabot a Dávidnak is.

A svéd óra nagyon jó volt, ilyen még nem is volt, hogy egy nyelvi órát élveztem volna-legyen az Magyarországon is. Hamar elment az idő, jó a tanárnéni, vicces és bár végig svédül bezsél, mégis az alapvető dolgokat tanítja.

Rohanás haza, mert a háromnegyed nyolckor végződő órám után nyolcra jelenésem van a másik finn lány apartmanjában. Meghívott minket egy kis tea, süti partyra. Jó, nem lakik messze, d emég hazajöttem, lepakoltam, aztán az itteni finn lánnyal, Riikkával átmentünk. Ott voltak a többi finn lányok is, meg kettőnek a pasija is. Meg két francia lány. Először a finnek finnül beszéltek, aztán a riikka rájuk szólt, hogy nem kellene, mert vannak, akik nem értik- szám szerint hárman voltunk. Na aztán átváltottak angolra.Végülis nem a Maarit(vendéglátó) szobájában voltunk, hanem az ő szállásukon lévő közösségi szobában. Aztán becsődült kb. 10 spanyol és akkora hangzavar lett, hogy felmentünk az ö szobájába. Nem túl nagy a szoba, de van saját fűrdője, hűtője, főzőlapja. Na aztán végülis jól éreztem magam. Néztünk képeket, dumáltunk. Végre tudom, hogy hogy csinálják a négerek a fonott hajukat( az egyik francia lány néger), sőt megígérte, hogy nekem is csinál. Hát nem tudom, hogy én ezt akarom-e...

Viszont arra is rájöttem, hogy ők nem olyan vendéglátók, mint mi. Ki volt pakolva mindneféle süti, torta, inni való. A vendéglátónk viszont tett a saját tányérjára, öntött a pohárába, de másokat nem kérdezett. Még szerencse, hogy volt egy-két bátrabb, aztán ők tettek nekem is. Na jó, megkérdezte, hogy kérünk-e még, meg ilyenek,d e akkor is más volt. Mondjuk az is igaz, hogy egy kicsit flúgos ez a lány. A nevetése.... te jó ég. Méterekről fel lehet ismerni, de amúgy meg jó fej és anygon vidám mindig.

Éjfélkor hazaértünk, kicsit még beszélgettünk a Riikkával a folyosón, aztán most meg itt vagyok.

Holnap elmegyünk a tóhoz, ami itt van a  város közelében-állítólag nincs messze. Előtte lesz egy ebédünk, magyaroknak.

Na röviden ennyi, pá!