Nos, úgy gondolom most már tényleg ideje is lesz befejeznem ezt a blogot. Nagyon köszönöm mindenki érdeklődését és türelmét!
Nem is tudom, hogy kezdjem, elölről vagy hátulról. Attól tartok, hogy elfelejtettem már pár dolgot.
Mostanában igen le voltam foglalva, mert megérkezésem után elég sok vizsgát kellett pótolnom, meg megcsinálni a rendes ütemterv szerint is. Nem is beszélve a végén érkező két fincsi szigorlatról. Az egyik egy három féléves tárgyból volt, munkaegészségtanból. Jelen volt a regionális tiszti főorvos is. Kezdetben tartottam tőle, hogy ez majd gáz lesz, de talán nem hoztunk szégyent sem magunkra, sem a sulira. Nem így a másik szigorlatból. Na, az 6 tantárgyból tevődött össze: általános járványtan, részletes járványtan, mikrobiológia, fertőtlenítéstan, nosocomiális fertőzések, egészségre káros rovarok és rágcsálók. Szerintem ott egy picit lebőgött a bandánk, ok az is igaz, hogy 5 napunk volt minderre felkészülni (tudom, ezt már egyszer tanultuk, meg bla-bla) de azért mégiscsak nehéz volt. Szerencsére mindkettőre ötöst kaptam. Ja szóban volt mindegyik.
Most épp a kutatási tervemen dolgozom, azt is össze kellene hoznom ezen a héten, hogy utána már teljesen az enyém legyen a nyár. Sok mindnet szeretnék majd csinálni.
Irány a reptér
Az időrendiség nem biztos, hogy jólesz, de megpróbálom leírni.
A hazautazás előtti napokról már annyira nem is tudok nyilatkozni, hiányos emlékezetem miatt. Intéztem a szobakiadásomat, a papíírjaimat, kávéztam, búcsúzkodtam.
Az utolsó napokban olyan furcsa volt. Kaptam ajándékot még az olasz srácoktól, mielőtt hazamentek. Kaptam ajándékot a spanyol csajszitól( illat gyertya), de egyszer csak a kis hosszúhajú muffin sütős barátném is jött és hozott egy felakasztható kínai szerencsehozó figurát. Úgy meglepődtem, de úgy örültem. Nem is az ajándék miatt, mer4t dehogy vártam én ezt el, valakitől is, hanem, hogy kaptam, hogy emlékezzek rá és hogy szerencsét hozzon.
A kis barátnőm pedig egy szerencsenyaklánccal lepett meg (azóta azt magamnál is hordom), eminek elég sok és furcsa jelentése van. Rá bíztam a szobám kiadásának is az ögyét, el is intézett nekem mindent. Időközben összejött egy svéd sráccal (akinek főzte az a halászlevet) úgyhogy most még marad az egyetemen. Azt hiszem ezek a kínaiak nem is igazán akarnak hazamenni…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.