Virág Svédországban

Nemrég értem haza  a svéd vacsiról. Kaptunk egy e-mailt, hogy szerveznek egy svéd vacsorát, ahol megkóstolhatjuk a valódi svéd kajákat, illetve ha van kérdésünk, akkor azt is igyekeznek majd megválszaolni. Szép, hogy elmegyek. Sajnos nem nagyon találkozom svédekkel, svéd kajával meg főképp (lévén nem járok étterembe- és az éttermek is "elkorcsosultak":kínai, görög, thai).

Fél ötkor találkoztunk a sulinál. Kivételesen időben ott voltam, rajtam kívúl még csak egy lány volt, kezdtünk megijedni, hogy csak ennyien leszünk. Aztán nem így lett. Szép kis 28 fős csapat jött össze. Együtt elmentünk a templomba. A suli káplánja szervezte az estet.

Az asztalok

A templom teljesen más. Volt itt nagy konyha, gyerekmegörző, előadó.

Előadó

Érdekes, hogy a vacsora alatt egyszer sem imádkoztunk vagy beszéltünk a vallásról. Ők nem úgy közelítik meg a dolgot, hogy "ha nem jársz a templomba, akkor a pokolra jutsz", persze az sem zavart volna, ha erről bezsélünk,  kiváncsi lennék, ők hogy látják ezeket a dolgokat. egyébként a svédek nagytöbbsége evangélikus.

Megérkezés után helyet foglaltunk, kaptunk málna szörpöt meg egy kis chipset. Aztán elmondták, hogy mit fogunk készíteni. Csoportokra bomlottunk, aszerint, hogy ki mit fog csinálni. Én a krumpli csapatba szálltam be, mivel a desszert csapat már tele volt.

Minden csapat csinálta a saját kis részét. Mi a ktuplit pucoltuk, főztük és pürésítettük. A másik csoport a kis fasírtokat csinálta. Megint egy másik a sárgarépát pucolta (azt mondták azért lesz sárgarépa is, hogy együnk egészségeset is), a negyedik pedig a desszertet csinálta. Először senki nem értette, hogy milyen gyümölcsöt használnak a sütiben, kivéve persze  asvédeket és a hollandokat. Aztán, mikor a  vacsi végén valaki kinyögte, hogy rebarbara ( mert addig mindenki a svéd, angol nevekkel, meg a növény tulajdonságaival magyarázta) rájöttünk.

A A nagy munka

vacsikor úgy kellett ülnünk, hogy egy fiú, egy lány. Mindenki maga szedett a tányérjára a SVÉD asztalról. Szóval a tányéromon: fasírt golyócskák, (kipróbáltam a vegetáriánus változatotis) krumplipüré, ribizli lekvár, sárgarépa(felkockázva). Volt még hozzá bodzaszörp és almaszörp is. Szóval a tanulság, a svédek szeretik a szörpöket. Na nem olyan töményen, mint ahogy azt mi, magyarok virityáljuk.

Csak egy kép

Szerencsére a közelünkben ült egy svéd pásztor is. Onnan gondolom, hog ypásztor, mert ő is  a templom keretein belül dolgozik és mintha olyasmit mondott volna, hogy pásztor. aztán kitudja, lehet tök más jelentése van. Majd megkeresem. Ja az egész vacsin négy rendező volt. A suli káplánja, egy idősebb néni, aki szintén a suliban is dolgozik, egy amcsi nő, (aki már itt dolgozik, mert svédhez ment feleségül) és ez a hapsi. Na ő ott ült az asztalunknál. Mikor meghallotta, hogy Hungary, egyből mondta, hogy szereti a magyar kolbászokat. :) Milyen jó ezt hallani. Egyébként a Pick szalámira az olaszok is mondták, hogy nagyon finom és eszik olaszo-ban. Na aztán ő mesélt egy kicsit Svédországról.

Ült még az asztalunknál egy csomó indiai is, kb ők voltak a csoport harmada. Na ha valaki őket jól megérti, ááá. Ez a pásztor (a nevét elfelejtettem) is kb. minden mondatuk után visszakérdezett. A lányoktól meg kérdeztem, hogy hordanak-e ők is pöttyöt a homlokukon, azt mondták hordanak, csak most nem tették fel. Tovább nem firtattam a kérdést. Egyébként marha jó eü. rendszer lehet ott is, azt mesélték, hogy ha valakinek balesete van és nincs biztosítva, hááát, nem hagyják ott meghalni, de nem fogja megkapni a legjobb ellátást. Ott inkább üzletág az eü.

Aztán következett a desszert, a rebarbara torta.

Itt készül a torta

Egyébként ezt sem próbáltam még sosem, meg szerintem nem is próbáltam volna, ha nem vagyok itt. Egy újabb tapasztalat. Na az íze egy kicsit savanykás volt, az alján egy vékony tészta volt, a tetején meg tojáshab, az ey kicsit megsütve, hozzá meg jégkrém. Volt még kávé és tea is, ki mit választott. Én mikor megéreztem a kávé isteni illatát, nem tudtam ellenállni. remélem a szunyálásomba nem fog bezavarni. Holott megint nem vagyok képes éjjel kettőnél előbb elaludni. Újra kezdenek betörni a fejecskémbe a rossz manók, amiket persze próbálok minél előbb elhessegetni.

Mikor mindent megettünk, közösen eltakarítottunk, elmosogattunk, törlögettünk. Most mondhatnám azt is, hogy úha, ha fizettünk érte (30 korona volt  a részvételi díj, ami valójában 900 forint, de úgy otthon egy 400 forintos összegnek számíthat) akkor miért nekünk kell eltakarítani, meg még meg is csinálni a kaját, na de nem törött le senkinek a műkörme-mivel, hogy nincs is. :) Jó buli volt, megint nagyon jól éreztem magam.