Kedden a megbeszélésen csak arra voltak kiváncsiak, hogy minden rendben van-e velünk, meg sikerült-e felvenni a kurzusainkat. De rendesek, hogy egyáltalán ez is érdekli őket. Szerintük a magyarok gyorsan válaszoltak mindig a maileikre, ezt díjazzák talán, habár ők sem a ygorsaságról híresek... Később lesz valami kérdőív féle is, amiben a kezdetekről, suliról, segítségről kérdeznek, úgyhogy szerintem ez is pozitív.
Este volt a másik fajta svéd óránk. Itt is svédül beszél többnyire anéni, de itt végre tényleg csak tök hülyék vannak a csoportban és az alapokat tanuljuk. Remélem jobb lesz, mint az előző.
Aztán hazajöttem, a lányok már vártak, mert megígértem, hogy együtt csináljuk a kókusz ockát. Két kínai lány azt csinált, az egyik, -Luci- akart vinni a szemináriumára, a harmadik pedig kalácsot. Minden nagyon jól sikerült, szerencsére. A végére eléggé elfáradtunk, kb éjfélkor fejeztük be. Olyan jó volt, hogy mindenki boldog volt. Egy pici hiba mégis történt, késsel öszekarcoltuk Guido tepsijét. Vagyis az egyik kínai lányka túl erősen nyomta a kést, mikor szelte a sütijét. Kihívtuk, megettettük sütivel és utána elmondtuk neki. Szerencsére nem volt mérges, inkább röhögött.
Ő mindig cikizi a lányokat a sütijük miatt, most viszont nem tudott semmi kivetni valót találni... :) Most lehet, hogy ő esett bele a kórba, fáj a feje, meg talán hőemelkedése van.
Ma csak úgy relax napot tartottam, kimostam a ruháimat, rendet tettem a szekrényemben, meg ilyenek. El kezdtük szervezni Pumpikáék útját is ide, de mindig akad egy kis bibi. Remélem holnap már mindne klappolni fog és márciusban jönnek majd.
Mára ennyi. Fáradt vagyok.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.