Virág Svédországban

Ma lefoglaltama  buszjegyemet Stockholmba, hú és jut eszembe a jég-bárba is le kell még... Aztán a szokásos svéd óra. Most azért kicsi többen voltunk. Jött Johanna is, mert tegnap lemaradt. Előtte nekiálltam zebratortát sütni. Nem tudtuk megvárni, hogy megsüljön, így lezártam a sütőt. Senki nem volt itthon, akire rá lehetett volna bízni. Visszajőve folytattam asütést, de ... ilyenkor már nem elsz olyan jó. A közepét kivágtuk, d eazért ehető volt a többi része. Mikor jöttünk vissza tárt ajtók fogadtak, nagy szellőztetés volt. Kipakolták az egyik fagyasztót, amre ezek szerint igencsak ráférhetett. Sosem nyitottam ki, valahogy az mindig elkerülte  afigyelmemet. Most pedig... nem tudta. De annyira, hogy még  a kínai lányoknak is büdi volt, erre  anyg szellőztetés. A Riikka is segített nekik, ő mondja, hogy néha megfordult  agyomruk. Na képzelem. Jobb is, hogy nem voltam itt. Aztán a kínai lány sütött volna a raffaellohoz hasonló cuccot. Meg is csinálta, tényleg szenvedett vele jó sokat, betette a sütőbe és elfelejtette.... Na  a fehér golyók feketén jöttek ki a sütőből... Újabb szag. Akkor a srác, aki alig van itt, elkezdte megfőzni  a vacsoráját. Még újabb, szóval volt itt ma minden. 

Még valami eszembe jutott. nem tusom, hogy leírtam-e már a kínai lány krupli püréjét. A finn vacsi után ő is ki akarta próbálni. mivel nem volt teje, az összenyomott krumplihoz joghurtot adott. Ezzel még mindig semmi probléma, csakhogy  a joghurt ananászos volt. ÁÁÁ! Na így lett ananászos krumplipüré. ja ezt nem úsztam meg, meg kellett kóstolni. Ő meg megette mindet, aztán  meg kidobta.... Förtelmes íze volt, vagyis nagyon új. Tud alkotni... Amúgy meg nagyon aranyos, őt kedvelem a legjobban a kínai lányok közül, csak ezek a "főzései".

Ma Eskilstunába kirándultunk. Johanna és én. Úgy volt, hogy Riikka is velünk tart majd, de  a vizsgája elhúzódott ma. Vonattal mentünk, ami ingyen volt, mert ott is van a sulinak épülete, így az egyetem tanulói ingyen vehetik igénybe  avonatot ezen  a távon.

Megérkeztünk és körbenéztünk az ottani egytemen. Mint kiderült két épületre oszlik, persze elsőre mi a rosszabbikba mentünk be. Valószínű gépészmérnök képzés lehetett az a rész. Aztán megtaláltuk a szebbik felét is. Nagyon felszerelt az is, bár kisebb, mint a miénk.

Az aranyalma és virága

Tovább sétáltunk, de előtte útba ejtettünk egy kávézót. ittunk egy kávét meg egy sütit ettünk.

Nagyon nagyon hideg volt. Persze  a termoszom itthon melegedett, a sapkám itthon melegedett és a leggázabb, hogy a sálam is itthon melegedett. Úgy gondoltam, hogy nem lesz olyan hideg és feleslegesen nem akartam cipelni. általában mindig melegem van, sikerül úgy beöltöznöm. Lehet az is, hogy a sál ilyen jó. Bogitól kaptam, még mielőtt kijöttem, hogy nehogy megfagyjak. :)Mondjuk a tegnapi 7 fokos időhöz képest, ma ki sem sütött a napocska.

Na aztán eljutottunk a turista információba, ahol egy nagyon kedves és segítőkész hölgy látott el minket hasznos infókkal, mit érdemes megnézni, hogy jutunk el. adott egy pár prospektust is, meg hoztunk térképet is.

Olyan mint egy mini város, itt van az infó is és a kis házacskákban különféle mesterségek bemutatója van. Volt kovács is... persze el is adják a dolgokat, amiket csinálnak, jó áron, d ecsodaszépek.

Híd a folyón...

Gyönyörű látkép nyílt lőttünk, mikor a folyóhoz értünk. Híd, mint  amesében, átellenben a templom, nagyon szép! Itt volt egy park is, a túloldalon pedig egy hatalmas templom. Magyar lányok és a mesebeli háttér

körbejártuk azt is-mivel bemenni nem lehetett-

A templom

aztán sétáltunk tovább az utcákon, egy régi sétálóutcához érve, ahol szintén gyönyörű panoráma bontakozott ki. Közelebb mentünk a folyóhoz és csináltunk pár képet. (persze ma csak 80 kép készült, rengeteg képem van már)

A parton, disznócska ülőkék

A túloldalon itt is volt egy templom.Persze ez sem volt nyitva, pedig addigra már meglehetősen szétfagytunk. A templom falai kicsit ferdék voltak, talán megsüllyedt, viszont csak egyetlen repedés volt rajta. Érdekes.

Aztán eljutottunk a város centrumához, ahol boltok ezrei találhatóak. Itt nagy volt az élet. Egy bevásárlóközpontba mentünk kicsit melegedni, ott ettünk egy hambit. Közben szemtanúi voltunk valami rendőrségi ügynek. Valami idétlen emos lány csinálhatott valamit, mert attól vették fel a jegyzőkönyvet, meg a biztonsági őrtől. Ennyi emo embert sem láttam egy helyen még, borzalmasan néztek ki. Volt egy csaj, akinek a szája körül végig piercingek voltak, meg még  ahomlokán is. Á, undorítóak.

Aztán sétáltunk még egy kicsit, kicsit belezavarodtunk a térképbe és így lekéstük a vonatunkat. Vártunk az állomáson (mindne órában jön vonat) aztán hazajöttünk. A várakozás közben pedig álmot szőttünk, hogy milyen jó lenne eljutni valahova. Ha sikerül, akkor majd leírom.

Nagyon jó volt  amai nap, az átfagyást leszámítva. eskilstuna egy csendes, de gyönyörű kisváros. Érdemes volt megnézni, csak úgy repült az idő. De ezt leírni úgysem lehet teljesen.

Este mikor hazajöttem a finn lányok vettek valami Mummy-t, ami állítólag igazi húsvéti finn kaja és meséltek róla  a Dávidnak és ő ki akarta próbálni. Hogy miért? Mert mondták, hog úgy néz ki, mint egy széklet és elég érdekes íze van. Hát... igen, ez igaz. Körülbelül, mint egy száz éves lekvár -ezt a hasonlatot a magyar sráctól csórtam, de igaz. És a kinézete tényleg olyan, mint a ...

Aztán ittunk Mummy sört is, állítólag ez egy teljesen új dolog még Finnországban is, körülbelül egy hónapja van piacon és a Riikka szülei hozták. Na az azért finomabb volt, vagyis rendes sör íze volt, nem mint a másik mummynak.

A svéd vacsi után most hirtelen nem is tudom, hogy mi történt velem. ez van, mikor nem írom le mindne nap. pedig a blogom célja pont az, hogy emlékezzek a dolgokra később is, ismerve a  memóriámat....

Sütöttem fánkot, ami nagyon finom lett. Ez volt a tesztüzeme a lángosnak, hátha csinálunk egyszer. nem voltam biztos benne, hogy elég gyors-e az itteni tűzhely. De talán igen.

Szerintem jól sikerültek

Aztán mi is volt még? Ja igen. tegnap sikerült berőjítenem a számítógépemet, így megosztott pár képemet msn-en, mindne kérdés nélkül. Kicsit voltam beparázva....

Aztán, volt finn estünk is. Itt voltak a riikka szülei és csináltak egy estet. Azért nem mondom, hogy vacsorát mert nem az volt. Még szerencse, hogy én felkészültem és nem voltam éhes. De azt hiszem Guido pórul járt. A finnek nem olyan vendéglátók mint mi vagyunk, erre mostmár tényleg rájöttem.  Volt egy kis harapnivaló, meg tea, de nem hívtak meg mindenkit, meg ilyenek.

Szép, szép

És ők tök természetességgel mondták a Guidonakhogy főzzön nyugodtan, sőt! Meg is kóstolták a kajáját, nem tudom nekem ez nagyon furcsa... ha valaki az én vendégem, akkor csak nem eszek a kajájából, amit azért csinál, mert azt hitte, hogy lesz több ehető kaja is... Én elsüllyednék. Na mindegy.

Ezt leszámítva jó volt. Mindkét szülő nagyon jól bezsél angolul, így ez megkönnyítette a helyzetet.

Az anyukája nővér, így vele nagyon jól elbeszélgettem az egészségügyről, a különbségeinkről, a megelőzési dolgokról, a munkájáról. Nagyon jó volt. Ő például alkoholistákkal, drogosokkal foglalkozik, mint nővér. Ja igen, mert nincs elég orvosuk, így a nővérek sokkal nagyobb teret kapnak, sokkal nagyobb teret kell bevállalniuk. (Így van ez itt is) Először a nővér vizsgál meg és dönt, hogy kell-e neked orvos, itt is ő beszélget a piásokkal, drogosokkal, míg nálunk addiktológus vagy pszichológus.

Arról nem is beszélve, hogy 7szer voltak Magyarországon. Mikor találkoztunk, az apukája Jó napot kívánt, ami nagyon meglepett! Áháh és még dalt is tudott mondani és még pár szóra is emlékszik, mint az az este folyamán kiderült. Szeretik a pálinkát, a pörköltet, a gyógyvizeinket. Egy dolgot viszont nem szeretnek: a savanyú tüdőt. Eheh, véletlenül ették, mert csak rámutattak, hogy azt kérik. Szar ügy. Felemelő volt, amikor azt mondták, hogy legyek büszke  a hazámra. Hozzáteszem, tisztában vannak azzal, hogy mi a helyzet most nálunk. És nem jöttek a lenéző dumával sem. Sem azzal, hogy hú te mekkorka faluban laksz. Sokan még otthon is lenézik a falusiakat. De kérdezem én, mit tehet az az ember arról, hogy faluba született? És igenis, sokszor a falusiak szívósabbak, ügyesebbek, mint a városiak, akik egész nap ülnek csak a kis egérlukukban. Na most persze nem akarom szítani a harcot (néha fáj, amikor allazusammen veszik az embereket), csak néha úgy el tudnám mesélni egy-két városinak a dolgokat, amikor nekikezdenek a falusiakat szidni, csak azért, mert ők ott laknak. Kivételek persze vannak és tudom, hogy hol van nagyobb lehetőség... Erről ennyit.

Ez az este kicsit meghittebb volt talán, mint az edigiek, nem voltak akkora poénok, volt viszont komoly dumcsizás, ami fontos azért néha.

Aztán persze átmentek újra gyerekekbe:)

De most így konyhás emlékeimre visszagondolva( mert az est ugye ott került megrendezésre). Régen írtam már a kis kínai barátnőm főztjeiről. Most pedig történ valami angyon éérdekes. Ő ugyanis nem tud főzni, e próbálkozik. Sajnos csak próbálkozik. kezdődött a jégkrémmel, amit alkotott. A paprikással. Ezt már leírtam. A sütijei sem lesznek túl jók, pedig azóta is azt a receptet használja, amit együtt csináltunk. De most... Főzött magának vacsorát. Én épp mosogattam. Egy fazékban bugyogott valami (nem víz) abba tett tésztát (aezt a kínai tésztát, ami kicsi és tömör) aztán ebbe mini fasírtokat. Főzte tovább, aztán egy egész tojást csak úgy beleütött. Az ott ellibegette az egész trutyi tetején. De higy még zsínesebb  legyen a dolog, tett bele (kínai csoda) szárított zöldséget, ami vízzel érintkezve  akétszeresére dagadt. Így volt már benne zöld is... kkb, mintha gaz lenne. Na ezt így főzte tovább, majd jött bele egy kis kínai csoda fűszer.  Innentől elvágták. Jobbnak láttam gyorsan betűzni, mielőtt előtte röhögö el magam, vagy megkérdezi, hogy megakarom-e kóstolni. Te jó ég! Az egészből valami sűrű trutyi lett. De jó sok. Közben mondta, hogy reméli finom lesz. Meg, hogy milyne sok. én meg még mondom is neki, hogy majd megeszed holnap, ha sok. Később talizunk újra, mire közli, hogy megette mindet és most jól tele van. Atya ég, komolyan mondom.... Ezek a kínaiak amiket néha működnek. Van egy gyomruk, annyi szent. Ott van a csoda Made in China rizsfőzőjük, abban főzik a rizst. Múltkor azonban kipróbálta a mikróban is, mivel tőlem mindig azt látják, hogy ott csinálom. Akkor azt pakolta bele valami levesfélébe. Brrr...

Amúgy meg minden okés a gyomrommal, de igyekszem lekopogni. Bár a blog mostanában inkább gasztro blog volt. :)  Viszont. Az arcomon, a hátamon és ami leginkább a legdurvább a nyakamon tele vagyok pattanásokkal! Nem tudom, hogy miért! Nem hiszem, hogy allergia, nem ettem mostanában (szerintem) semmi irritáló cuccot. Nagyon durván néz ki a nyakam. Eddig is húztak, hogy vámpír van a szobámban, mostmár szerintük több vámpír is itt lakik. És nem múlnak el a pattanások... érdekes, így még nem jártam. A hajam is nőtt egy picit, most nem tudok dönteni, hogy vágatás legyen-e majd belőle vagy hagyom nőni....

Nemrég értem haza  a svéd vacsiról. Kaptunk egy e-mailt, hogy szerveznek egy svéd vacsorát, ahol megkóstolhatjuk a valódi svéd kajákat, illetve ha van kérdésünk, akkor azt is igyekeznek majd megválszaolni. Szép, hogy elmegyek. Sajnos nem nagyon találkozom svédekkel, svéd kajával meg főképp (lévén nem járok étterembe- és az éttermek is "elkorcsosultak":kínai, görög, thai).

Fél ötkor találkoztunk a sulinál. Kivételesen időben ott voltam, rajtam kívúl még csak egy lány volt, kezdtünk megijedni, hogy csak ennyien leszünk. Aztán nem így lett. Szép kis 28 fős csapat jött össze. Együtt elmentünk a templomba. A suli káplánja szervezte az estet.

Az asztalok

A templom teljesen más. Volt itt nagy konyha, gyerekmegörző, előadó.

Előadó

Érdekes, hogy a vacsora alatt egyszer sem imádkoztunk vagy beszéltünk a vallásról. Ők nem úgy közelítik meg a dolgot, hogy "ha nem jársz a templomba, akkor a pokolra jutsz", persze az sem zavart volna, ha erről bezsélünk,  kiváncsi lennék, ők hogy látják ezeket a dolgokat. egyébként a svédek nagytöbbsége evangélikus.

Megérkezés után helyet foglaltunk, kaptunk málna szörpöt meg egy kis chipset. Aztán elmondták, hogy mit fogunk készíteni. Csoportokra bomlottunk, aszerint, hogy ki mit fog csinálni. Én a krumpli csapatba szálltam be, mivel a desszert csapat már tele volt.

Minden csapat csinálta a saját kis részét. Mi a ktuplit pucoltuk, főztük és pürésítettük. A másik csoport a kis fasírtokat csinálta. Megint egy másik a sárgarépát pucolta (azt mondták azért lesz sárgarépa is, hogy együnk egészségeset is), a negyedik pedig a desszertet csinálta. Először senki nem értette, hogy milyen gyümölcsöt használnak a sütiben, kivéve persze  asvédeket és a hollandokat. Aztán, mikor a  vacsi végén valaki kinyögte, hogy rebarbara ( mert addig mindenki a svéd, angol nevekkel, meg a növény tulajdonságaival magyarázta) rájöttünk.

A A nagy munka

vacsikor úgy kellett ülnünk, hogy egy fiú, egy lány. Mindenki maga szedett a tányérjára a SVÉD asztalról. Szóval a tányéromon: fasírt golyócskák, (kipróbáltam a vegetáriánus változatotis) krumplipüré, ribizli lekvár, sárgarépa(felkockázva). Volt még hozzá bodzaszörp és almaszörp is. Szóval a tanulság, a svédek szeretik a szörpöket. Na nem olyan töményen, mint ahogy azt mi, magyarok virityáljuk.

Csak egy kép

Szerencsére a közelünkben ült egy svéd pásztor is. Onnan gondolom, hog ypásztor, mert ő is  a templom keretein belül dolgozik és mintha olyasmit mondott volna, hogy pásztor. aztán kitudja, lehet tök más jelentése van. Majd megkeresem. Ja az egész vacsin négy rendező volt. A suli káplánja, egy idősebb néni, aki szintén a suliban is dolgozik, egy amcsi nő, (aki már itt dolgozik, mert svédhez ment feleségül) és ez a hapsi. Na ő ott ült az asztalunknál. Mikor meghallotta, hogy Hungary, egyből mondta, hogy szereti a magyar kolbászokat. :) Milyen jó ezt hallani. Egyébként a Pick szalámira az olaszok is mondták, hogy nagyon finom és eszik olaszo-ban. Na aztán ő mesélt egy kicsit Svédországról.

Ült még az asztalunknál egy csomó indiai is, kb ők voltak a csoport harmada. Na ha valaki őket jól megérti, ááá. Ez a pásztor (a nevét elfelejtettem) is kb. minden mondatuk után visszakérdezett. A lányoktól meg kérdeztem, hogy hordanak-e ők is pöttyöt a homlokukon, azt mondták hordanak, csak most nem tették fel. Tovább nem firtattam a kérdést. Egyébként marha jó eü. rendszer lehet ott is, azt mesélték, hogy ha valakinek balesete van és nincs biztosítva, hááát, nem hagyják ott meghalni, de nem fogja megkapni a legjobb ellátást. Ott inkább üzletág az eü.

Aztán következett a desszert, a rebarbara torta.

Itt készül a torta

Egyébként ezt sem próbáltam még sosem, meg szerintem nem is próbáltam volna, ha nem vagyok itt. Egy újabb tapasztalat. Na az íze egy kicsit savanykás volt, az alján egy vékony tészta volt, a tetején meg tojáshab, az ey kicsit megsütve, hozzá meg jégkrém. Volt még kávé és tea is, ki mit választott. Én mikor megéreztem a kávé isteni illatát, nem tudtam ellenállni. remélem a szunyálásomba nem fog bezavarni. Holott megint nem vagyok képes éjjel kettőnél előbb elaludni. Újra kezdenek betörni a fejecskémbe a rossz manók, amiket persze próbálok minél előbb elhessegetni.

Mikor mindent megettünk, közösen eltakarítottunk, elmosogattunk, törlögettünk. Most mondhatnám azt is, hogy úha, ha fizettünk érte (30 korona volt  a részvételi díj, ami valójában 900 forint, de úgy otthon egy 400 forintos összegnek számíthat) akkor miért nekünk kell eltakarítani, meg még meg is csinálni a kaját, na de nem törött le senkinek a műkörme-mivel, hogy nincs is. :) Jó buli volt, megint nagyon jól éreztem magam.

Nahát kedden elkészült az első pörköltem Svédországban. Hétfőn sikerült vennem husit, ami szerintem marha hús. Bírkóztam vele fél órát, mire felkockáztam, olyan szuper élesek a késeink itt. Aztán egy része ment a fagyasztóba.

Sikerült ezt is leégetnem, persze kevésbé mint anno a rizst. Szerencsére nem is éreztem az ízén, mert még időben észrevettem. Ez van, mikor az okos lány felteszi a kaját, majd bejön a szobába... A lényeg, hogy nagyon finom lett, kicsit csípős, köszönhetően a magyar paprikának.

És itt van... néha azért eszem persze zöldséget is (főleg ha hús mellé lehet)

Este elviharoztam a suliba, svéd órára. Komolyan mondom, nem tudom mi lesz, ha mi hazamegyünk. Megszámoltam, már csak kilencen voltunk bent. Mostmár rohadt sok szót kellene tanulni abból is, amire tényleg nem tudom mikor lesz időm. Neki álltam az itteni házimnak, ami rohadtul nehéz, rohadtul halvány-lila gőzöm sincs róla, tisztára leépít. A magyar srác meg nem túl segítőkész, úgyhogy nem tudom mi lesz....

Na aztán visszatérve belecsöppentem a -mostmár tényleg valós- nagy olasz családunkba. Itt volt a két olasz srác anyuja, apuja és főztek nekünk. A menü lasagna volt, meg valami, aminek sikerült elfelejtenem a nevét. Nyámi, nagyon finomak voltak. A lasagne-ra eddig azt hittem, hogy nem szeretem, de mostmár, hm. A másik meg szintén olyan kaják közé tartozik, amit otthon is honosítani kell.

Az egyik Mamma, a menye:) és a finom kis sajtos-sonkás puffancsok

A lasagna, lasagne (a-val vagy e-vel tök mindegy csak finom legyen)

Volt még süti is, az egyik waffel szerű, a másik meg kis táska, amibe nutella( az olasz fiúk mindenhez nutellát esznek) meg lekvár volt töltve. Azok is jól sikerültek. Ültünk, mint egy nagy család. Még szerencse, hogy ennyi olasz volt, mert mindig volt, aki fordítson a mammának vagy a keresztapának. :)

Lehet, ha az enyéim jönnek, nekem is el kell hívnom a magyarokat, hogy egyszerre többen is tolmácsolhassanak. Nem is tudom.

Luci hazafuvarozása, még jó, hogy gurul a szék

Ha a konyhában nincs elég szék, akkor mindneki kihozza  asajátját a szobából. Először engem toltak haza, de mivel én a másik irányba lakom, csak róluk van képem. Ez viszont magáért beszél.

A tegnapi napom egyébként megint a gép mellet töltöttem, írtam-jobban mondva próbáltam írni a házit. De ez engem már tisztára kikészít!!!!!!! Nem leszek soha projekt menedzser az tuti. Ebben semmi érdekes fertőzés vagy emberi test, semmi kézzel fogható dolog.

Ma meg lent voltunk a Riikkával egy boltban, ahol szép kis nyári ruháktól kezdve, nagy estélyikig mindenféle csini rucit árulnak. Az volt az apropó, hogy a Riikka megy nyáron egy esküvőre és keres valami ruhát. Én meg emlékeztem erre a boltra és most együtt felkutattuk. Most is voltak csodaszép rucit, egy volt, amibe mindketten beleszerettünk. Igazi klasszikus darab, mégis dögös. Na igen, itt volt a probléma, mégis dögös... Jó mély kivágása volt, ami csak nagyobb cickókon mutatna jól, aztán mivel egyikünk sem rendelkezik átlagos méretekkel sem:( így csak csodáltuk.

Két napja amúgy meg rohadtul havazik, fúj a szél és hideg van. Már kezdtem azt hinni, hogy beköszönt a tavsz, erre meg, hétfő reggel, mikor húzom el a függönyt: nagy fehérség. Amikor esik, nagyon szép. Jó nagy pelyhekben hull.

Kiscsikónak is sikerült megfáznia, pedig otthon meg már szép az idő állítólag. remélem hamar meggyógyul. Háhá, ha a március 15-i ünnepen látok valakit, akinek lóg a taknya, az tuti ő lesz. na jó, nem leszek gonosz, d eazért az tényleg elég kellemetlen, ha nem törölheted meg az orrodat.

Most jut eszembe, pont tegnap beszéltük meg a fika jelentését. Itt ugye kávé, süti jelentése van, én is elmagyaráztam a miénket (illusztrálni nem illusztráltam) az olaszok meg megkérték a mammákat, hogy magyarázzák el nekünk. Furcsa képet vágtak. Mint utóbb kiderült, nekik a férfi nemiszervet jelenti a fika. Uh, megint de szépen megfogalmaztam.

Az apartman egyre csendesebb, mindenki tanul, beköszöntött a vizsgaidőszak.:(

Nem is tudom mi történt, de ez a hétvége elég nyugodtan bizonyult. Én ma is csak sorvadtam a szobámban és próbálkoztam össze hozni a házimat, ami végre sikerül. Vért izzadtam. Marha jó, mert mostmeg állhatok neki a másiknak. Este elmentünk Riikkával sétálni egy kicsit, mert neki is szüksége volt egy kis friss levegőre, az egész napos tanulás után. Na jó, megcsináltam még a szükséges dolgokat- ingáztam a mosoda és a szobám közt. Ágyneműt húztam, meg kimostam a ruháimat. Csirkét sütöttem.

Megjöttek az olasz fiúk szülei is. Egyszer csak hatalmas röhögést meg hangos beszédet hallottam a konyhából, mire rájöttem, jah... ez van ha két olasz család találkozik.

Szeretnék majd egy videót csinálni a Helsinki utas képekből, de idő kérdése. Ma visszajeleztem a suli káplánjának, mert ő szervez majd egy svéd kaját főzős estet, aztán csak elmegyek, meglesni, hogy mit hogyan. Remélem lesz valami ehető kaja is. Még mindig emlékszem arra az iszonyatosan rossz lila izére. Brr. Amúgy tipikus kajájuknak számít a mini fasírt (az általam kóstolt inkább felfújt szója fasírthoz hasonlítm aminek nem sok köze van a húshoz), meg a főzőkolbász szerű felvágottak, amit felkarikáznak és megsütnek egy picit. Holnap azt hiszem elmegyek vásárolni, mostanra kikoptam mindenből. Lehet veszek husikát, mert mióta itt vagyok, még nem is ettem egy pörköltet. Magyar lány -vagyis én-pörkölt nélkül meg... Na majd meglátom, a gond az, hogy itt a hús ára 3 ezernél kezdődik, kilónként.

(ahha éhes disznó makkal álmodik....csaknem sikerül lefaragnom a fenekemből)

Röviden ennyi.

Nagyon fáradt vagyok, nincs túl sok ihletem.

Addig is, hogy legyen itt is kép:

flúgos futam

mekkora fejem van ezen a képen

ez viszont egy jólsikerült csoporkép

kép a tükörben

fáradtan a kilátóban

egy képea parlament előtt

Szerda este Gigi szülinapi bulijába mentünk. Nagyon finom sütiket csináltak.Ők mindenbe élesztőt használnak.

Az ajándéka sok-sok cola lett, mert oda van érte. Csupa jó macás képpel és a mi

Nyámi

rajzainkkal lettek becsomagolva.

na itt az egyik cola pakk

Szerencsére még itt volt  a barátnője is, sajna a hétvégén már megy is vissza, mert melóznia kell. Nagyon aranyos lány, csakúgy, mint Gigi.

Az ünnepelt, az egyik ajándékkal

Ott volt Johanna is, azt hiszem megkedvelték őt is a fiúk. A lábából lett limbóléc, aki akart limbózhatott. :)

Limbó-limbó-limbó láz

Volt egy pakisztáni fiú is, akivel elég jól eldumcsiztam, amolyan egészségügyi kultúrális különbségekről. Pedig ő is informatikus lesz, de érdeklődik a homeopátia iránt. Ők sokkal jobban bíznak benne, meghát Pakisztán nem is olyan gazdag ország, hogy drága gyógyszerekre költsön.

Holnap teszek fel képeket

Lányokkal

Ma fáradt vagyok, alig aludtam valamit, mert reggel órám volt, délutánis. Annyira lefársztott, tök értelmezhetetlen dolgokról beszélünk. Ráadásul kiadták a vizsgát is, ami asszem felemészt majd pár órát az életemből. :( Nem tusdom, hogy fogom tudni megcsinálni, ráadásul ott van még egy másik több oldalas esszé írásos házim is, meg a könyv olvasás.

De holnap tuti sokáig alszom.

Mostanában kicsit lefáradtam, sok volt ez nekem. Azon gondolkodtam, hogy 15-18 évesen többet "éltem", mint 18-21 évesen. Lehet, hogy most egy újabb ilyen idősuak kezdüdik, persze csak pár hónapra, mert ha hazamegyek, biztos, hogy visszatér mindne a régi kerékvágásba. Most jó így.

Kicsit emésztési zavarokkal kűzdök most, mondhatni hasmenésem van. Remélem, hogy nem kezd el kényeskedni a gyomrom. Először azt gondoltam, hogy majd tuti valami emésztőrendszeri kányát kapok el itt, mert itt néha egész jól megélne egy Ántsz. De nem, megfázás lett. Most meg csak a két pohár kakó utáni narancsfogyasztásra tudom fogni a dolgot, mert romlott kaját, tuti nem ettem. Eddig soha semmi bajom nem volt, a kaják keverésével, remélem ezentúl sem lesz, mert ha hazatéré után visszaállok az addigi "mindent nyugodtan mindennel ehetek" helyzetbe, akkor 10 percenként futkosok majd a klotyóra. Na holnap vagy az éjszaka kiderül. :-)

Pá!

Kezdek mindnet az elejéről.

Pénteken 2 órakor indult a buszunk Vasterasból Stockholmba. Végülis a laptop táskámba pakoltam, a szenyók meg belefértek a táskámba.

Így nézett ki (kicsit tele volt)

A jegy ára tartalmazta a buszt is a kikötőbe és a kikötőből vissza, Vasterasba is. A hajókikötő kb olyan mint egy reptér, ugyanúgy kell becsekkolni is. Az viszont furcsa volt, hogy az út alatt egszer sem kérték el az útlevelünket vagy nem ellenőrizték a csomagjainkat.

Beszálltunk a hatalmas hajóba. A szobánk a legalsó szinten volt, a 12 emeletes hajóban, így mi végig  avíz alatt tsartózkodtunk. Nagyon izgi belegondolni. Négyen voltunk egy szobában, két finn lány meg mi ketten magyarok. A hely elég kicsi volt, emeletes ágyakkal, szerencsére én alul aludtam.

A szobánk

Saját fürdőszobánk volt. Kb, mint egy hotelben, ágynemű felhúzva, wc papírral tusfürdővel, samponnal és folyékony zsappannal ellátva a fürdőszoba. Volt telefonunk is, amin rádió is volt és beállíthattuk, hogy  a kikötés előtt mennyivel ébresszen minket. Körülbelül kétezren férhettünk el  a hajón.

A folyosó

Az emeleten persze voltak ablakos szobák és teljesen elegáns szobák is, persze nem kevésért. Volt egy két nagyon gazdag ember is.

A hajóról kicsit. Igazából ezt el sem lehet képzelni, látni, sőt benne kell lenni. Volt benne jó pár étterem, ajándék bolt, kaszinó, bárok, mozi, szauna, uszoda, bolt-ahol adómentesen lehetett piát és cukrokat venni, kávézók és csak kis nappali szerű helyiségek, ahonnan a tengert lehetett nézni az balakon keresztül.... szóval minden amit csak el lehet képzelni.

A középső vonal

Másik irányból

Az emeletek között lifttel közlekedtünk.

A liftek

A mini nappali

És a másik, ahol mi is ücsörögtünk

Egy fényképre rá sem fért amúgy a hajó. A víz pedig kicsit jeges volt. :)

Szar lett volna beleesni

Először felkutattunk mindent a hajón,

Még Svéd terület a hajóról

Lányok a fedélzeten

A fedélzet éjszaka

aztán megettük a szendvicseinket, majd körbenéztünk a boltokban. Dobtunk össze pénzt, aztán vettünk egy üveg vodkát, meg cidert. Este persze közösen meg is ittuk.

Egyszer csak-mindne előzetes megbeszélés nélkül- jöttek a fiúk, közölték, hogy nálunk lesz az elő-party. Mit volt, mit tenni, így lett. Nagyon jól szórakoztunk, bár a hely egy kicsit szűkös volt.

Hát ez a csat, már mindeki hajában volt, de hogy hogyan...

Aztán, mikor a szomszédok már átkopogtak, hogy hangosak vagyunk (ja hát 10 embernek- főleg ha olaszokkal van, van hangja) akkor fel mentünk az egyik discoba.

Lépcső a buliba

Táncoltunk egy kicsit

Kb. mintha részeg lennék, pedig nem

Táncoltunk, mulattunk, nagyon jó volt. Szegény Riikkának kiment a bokája. Először azért kellett a hajó nővéréhez mennie.

A buli után a fiúk a hajón vett szivart próbálták ki. Megpróbáltam én is, hát nem nagyon jött be.

Másnap persze alig bírtunk felkelni. 9-kor kötöttünk ki Helsinkiben.

Egy helyes kis hajó a kikötőben

Megkezdtük a városnézést.

Mindneki csak csendben sétált, ami ebben a csapatban nagyon furcsa, persze, mert mindneki rohadt fáradt volt. Először egy templomba vettük az irányt. Útközben láttunk ilyeneket

Meglepő, mert az ő templomuk szinte teljesen fehér, nincs benne sok kép. épp szólt az orgona, úgyhogy nagyon jó volt.

A templom

Az orgona

Aztán megnéztük Helsinki nagy könyvtárát, ahol 1300-as évekből való könyvek is voltak.

A könyvtár épülete

Majd az egyetembe mentünk, ahol a Mariit tanul. Ott ittunk egy forró csokit, pisiltünk, aztán tovább.

Az egyetem épülete

Ezt követte a parlament, ami szintén eléggé egyszerű volt a miénkhez képest. Úgy látszik ők ezeket a letisztult formákat kedvelik. Volt jó sok építkezés is a városban, látszik, hogy fejlődik.

A Parlamentjük

Ez a művészeti múzeum.

Aztán összeszedtük Guido Helsinkiben dolgozó haverját, aztán közösen elmentünk ebédelni. 9 Euróért annyit és azt ettünk, amit akartunk. Gombaleves volt, ami annyira azért nem ízlett, aztán rizzsel ettem lecsós husikát, majd egy nagy adag salátát, meg forró csokit, sütikékkel. Jóllaktunk, aztán dönteni kellett, hogy mit akarunk megnézni. Az egyik választás egy templom lett volna, aminek a közepén egy hatalmsa szikla van, amásik meg egy sziget, ahova egy kis hajóval mentünk volna át. Le az aluljáróba, ami kb inkább hasonlít egy plázára (nem úgy mint nálunk),ahol megvettük a jegyeket a metróra.

Visszamentünk a kikötőbe, de ott derült ki, hogy lekéstük a hajót-kivételesen nem az én késésem miatt- hanem mert a finn lány félrenézte a menetrendet. Na marha jó, az lett volna az utolsó  hajónk. Nagyon kevés időnk volt mindenre. Kicsit ideges lett mindneki, hogy hogy lehet, hoyg egy finn, Finnországban, abban a városban, ahol tanul félrenézi a menetrendet. Kicsit nem voltak szervezettek.

Erről muszáj volt képet csinálnunk

Na aztán felmentünk egy toronyba, ahonnna beláthattuk az egész várost. Az nagyon szép volt.

Hátunk mögött Helsinki

Aztán egy dizájn bolt-ami egyben múzeum is volt- következett, majd tűzés vissza a hajóhoz, mert 5-kor már indultunk is vissza. Elég kevés időnk volt Helsinkiben.

 A "dizájn" fotelben

Az utcáik egyébként ilyen kövekkel vannak lerakva,

nagyon hideg volt és az utcákon árulták a halat. Nekem most így úgy tűnt, ők több halat esznek, mint  asvédek, de ki tudja. Voltak ajándék árusok is a kikötőben. Sőt, voltunk egy helyen, ami a pécsi vásárcsarnokhoz hasonlított, mégis kicsit más volt.

Innen szereztem be valamit én is:)

Vissza a hajóra. Első este, alig éreztünk valamit az ingásból, azonban visszafelé már igencsak szeles volt, és elég nagy kilengése volt. Úgy közlekedtünk a hajón, mint akik részegek. Volt, aki kidőlt tőle, pl. Guido is. De szerencsére lehetett a hajón gyógyszert venni, akinek szüksége volt rá. Ő bevásárolt belőle. :) Adott nekem is, nehogy rosszul legyek. Nem kellett használnom, szerencsére. Volt egy pillanat, amikor sokat álltunk (éppen sakkoztunk a lift előtt a szőnyegen-Johanna ötlete volt), amikor nekem is kicsit emelkedett a gyomrom, de aztán túl lettem rajta.

A lábaink a sakkfigurák

Vacsi után néztünk az egyik étteremben.

Eheh, szinte mindneki cézár salátát evett, mert ez volt  a legolcsóbb. Így is fizettünk, áh inkább nem is bosszantom magam mennyit.

Este megint buliztunk egy kicsit, ugyanabban a discoban.

Mostmár kevesebben, mert Riikkának meg eltört a kontaklencséje a szemében, így tiszta vörös volt a szeme, ő lefeküdt. A másik finn lány, meg ott maradt Helsinkiben. Gigi barátnője és Guido pedig tengeri betegek voltak, a gyógyszertől meg bealudtak. Érdekes volt nagyon, ahogy dőlt a hajó, úgy vándoroltak az emberkék a táncparkett egyik végéről a másikba. Nagyon vicces volt. Betalált valami vén finn muksi is, még ez is tudott angolul. Hihetetlen.

Volt egy nagyon poénos srác is, aki hozzánk csapódott és naygon boldoggá tett ezzel minket. Hehe, nagyon idétlenül tombolt.

 Ő lenne az

Persze voltak luxus macák is a discoban, akik feltehetőleg egyéb szolgáltatásokat is vállaltak. Na ők szívesen táncoltak a muksival.

Reggel nagyon korán volt ébresztő, előtte még gyorsan leugrottam az adómentes boltba, venni egy kis cukrot. ha ahzamegyek meg kell mutatnom, hogy  a finnek hogy isszák a vodkát és ehez egy speckó cukor kell.

A  hajót elhagyva a busz már várt ránk, aztán egy órával később el is indultunk végre. Mindenki bealudt a buszon, rohadt fáradtak voltunk.

Így alszunk mi...

Kettőkor pedig visszaértünk Vasterasba. Ettem és aludtam egy órát, este pedig mentem a svéd kurzusomra.

Ez a hajóút szerintem felejthetetlen lesz számomra. A hajó pedig...lenyűgöző.

Visszatértem ám, csak még nem volt nagyon időm írni. Holnap is sulizom, de valamikor kerítek rá időt, hogy részletesen beszámoljak a Finnországos útról. Hatalmas élmény volt.

Ma még akarok valamit gyorsan ide írni, mert most 3 napig nem elszek.

Holnap indulunk Helsinkibe, innen egy busz visz minket Stockholmba, aztán onnan indul a haj. 17 órás út lesz. Négyen leszünk egy kabinban, két finn lány és két magyar lány. Azt mondják elég kicsi a hely, nekem meg csak egy nagyon nagy bőröndöm van, ami persze félig sincs, úfgyhogy még annak is kell majd a hely.

Első napra, vagyis estére csak szenyókat viszünk, aztén majd talán eszünk Finniában.

Ma este sütöttem is még gyorsan két ütikét, legyne valami édes is. Azt mondják tavaly, amikor Rigában voltak mindneki tengeri beteg volt...hát kiváncsi vagyok. Főleg, hogy hogy fogunk tudni aludni, bár ha nagy hajó lesz, akkor talán nem fog úgy inogni.

Roland állandóan kihallja a hírekből, hogy újabb és újabb repülő katasztrófa történik. (jó, mostanában tényleg kicsit több az átlagosnál) Nekem érdekes, meg sem fordult  afejemben, hogy elsüllyed a hajónk. Mikor ezt mondtam neki, az volt a válasz, hogy majd veszek egy deszkát, azon elúszkálok, mint a Titanicban.:)  Nem is tudom, van-e még ezekben a hajókban deszka egyáltalán. Érdekes lenne, jégcsapok meg lógnának az orromból. De előbb lógnának a finn csajok orrából, mert ezek az északi népek nem fújnak orrot az utcán olyan gyakran, mint pl. én. Inkább szippantanak egyet, megfigyeltem, a svédek ugyanezek.

Na röviden ennyi Helsinkiről, várom.  Majd ha hazajöttem, beszámolok róla.

Tegnap az oalszok kotolettát csináltak vacsira. Tulajdonképpen ugyanaz, mint a  mi rántotthúsunk csak ők sütőben sütik, kevesebb olajjal.

Ez volt Gigi barátnőjének a welcome party-ja. Tegnap érkezett Svédországba, szegény nem nagyon jól beszél angolul. Mondjuk én meg maximálisan együttérzek vele, én sem avgyok jó.

Jó sokan voltunk

Ma is találkoztam a mosodában egy sráccal, aki itt lakik, amúgy Ghánából (Afrika) jön. Mondnaom sem kell, fekete, mint a szurok, és kis picike, de aranyos. Na ő is osztotta nekem, volt, aimt értettem, volt, amit nem, de ilyenkor csak bólogatok okosan. Akkor van ciki, ha kérdeznek valamit az embertől és ő csak bólogat tovább...mindegy, ha tényleg azt akarja, hogy válaszoljak, majd kérdez mégegyszer. Egyébként neki volt egy magyar ismerőse, valami Márton.

Na viszatérve  a vacsira, utána discoba mentünk, persze megint majdnem lekéstük.

Egy újabb olasz hülyeség

De mégsem. Elég sokan voltak, jó volt a zene, sőt még táncoltam is. Ez nagy szó, mert nem nagyon szeretek discoban táncolni. Mindenki egy nagy körben állt -a mi nagy olasz családunk- aztán így jobb volt.

Egy körül hazaindultunk, de előtte elkísértük Johannát  a buszmegállóba, aztán következett a meki. Jól bekajáltunk ismét, aztán irány haza. Úh, olyan hideg volt az éjszaka, brrr.

Na röviden ennyi, képek később.

Mai program: tó. Itt van a város alatt a Malaren nevű tó, amiről az egytem a nevét kapta.

Elkészítettem a kaját, szerencsétlenségemre a csirkeszek nem nagyon hamar adták meg magukat, alig akartak megpuhulni. Volt hozzá rizi-bizi is. Ja, meg közben megcsináltam a gyümölcstorta alapját is.

Beterveztem egy egyszerű rongyos levest is. Tegnap meg is vettem hozzá a köményt. Vagyis csak azt hittem, hogy megvettem hozzá. Ma, mikor már kinyitottam a zacskót realizálódott bennem a tény, hogy hm... a szótár program után mostmár tudom: kakukkfüvet vettem. leves törölve.

Délben, a megbeszélt időpontban megérkezett Johanna, aztán kicsit később Dávid is. Megkajáltunk(fél órás késéssel, bár a csirkéket időben betettem sülni, csak nem elég erős hőfokra kapcsolhattam), azt mondták jó volt és otthoni érzésük van, aztán feldísztítettük a gyümi tortát, aztán mentünk a tóhoz. Végül a másik finn lány nem jött velünk, mert más programja volt. Angolul dumcsiztunk így, mi magyarok is.

A tó abszolút nincs messze tőlünk, túl kell csak menni a vasúton. Ja igen, mert én nagyjából a centrumban lakom, a sulitól meg 10 percre. Még egész nagy hó van, bár már olvad, ma is lehetett 5 fok. Szóval nincs hideg és sütött a napocska is.  Császkáltunk a tónál, készítettem képeket is, aztán bementünk az óvárosba, majd haza. Nagyon-nagyon elfáradtam.

Állítólag ez egy hotel...hát ha majd szárnyakat növesztek, megnézem közelebbről

Ezt csak azért, mert szép

Riikka és Dávid a jeges tavon

Látkép a tóról

Johanna és én

Közös kép

Egy hajó a vízen, vagyis a jégben

Egyetlen hóemberünk

Ezt nem tudom, hogy mi, de ha fel lehet menni, akkor fel fogok

Színház

Ilyen kövekkel van lerakva a régi városrész

Ez meg én vagyok, a tóparton

Nem szép?

Mégegy közös

Ők nem fáznak a hideg vízben

Azért vannak most egy helyen, mert a Dávid bedobott egy hógolót a vízbe és azt hitték, hogy kajt kapnak és mindneki viharzott oda gyorsan. Amúgy elég gyakori, hogy az emberek etetik őket.

Két fajta kacsa

Hazérve rátettem a tortára a zselét is végül, mert arra ebéd után már nem volt idő. Most mindneki csodájára jár. Azt hiszem pillanatok alatt el fog fogyni:).

Most estére meg már le vagyok foglalva, kínai lánykát (When) az almás -fahéjas sütikére tanítom.

Ma, kedden pedig megint nagyon sok órám volt. (úgy látszik ez most egy ilyen periódus) Reggel kezdtünk egy előadással-mostanra igencsak megkopott a létszám- aztán ebéd után folytattuk egy szemináriummal. Életem első igazi szemmináriuma. Mert nekünk otthon nem igen vannak, kimondott szemináriumaink. igazából annyit tezs, hogy körbeülünk egy nagy asztalt, kevesebben vagyunk és a diákok is részt vesznek a melóban. Most a házinkat kellett prezentálni. Hála az égnek az egyik osztrák csaj és az egyik svéd lány a csoportból szívesen megtették, így nekünk nem kellet beszélni. Frusztrálva éreztem magam, mert belibbent egy amcsi és két kanadai lány, akiknek egy szavát sem értem, mert annyira amcsisan beszélnek. De azt gondolom ezzel nem csak én vagyok így, sőt talán a tanár sem örült neki annyira,mert mondta, hogy senki sem anyanyelvi angolos, ne aggódjunk, ha rosszul mondunk valamit, ma pedig azért mondta, hogy na, van 3 anyanyelvi angol beszélőnk. Ez van. De akkor sem értem, hogy minek jönnek ezek ide. Angolul tanulnak. Na egyszer elküldeném őket, valahova máshova, ahol nem angol a hivatalos nyelv, aztán ott villoghatnának. Na nem azért, mert egyszer is nevettek vayg cikiztek bárkit, csak egyszerűen idegesítő hallgatni őket, mint mikor nálunk valaki affektál.

Na ennyit a suliról. hazajőve elrohantam a boltba, majd összedobtam egy adag kakaós csigát Az összedobást szószerint kell érteni. Kapkodtam rendesen. Közbena kínai lányka, Luci, megcsinálta az általam tanított sütikét, de kókusz nélkül és kevesebb cukorral. Aztán mint kiderült a másik kínai lány meg már keresett, hogy mikor van időm megmutatni neki az almás-fahéjas sütikét. Eheh, nagyjából elmagyaráztam neki, de mondtam, hogy most nem nagyon lesz időm rá. Na a lényeg, hogy míg kelt a tészta, bepácoltam a húst holnapra, megcsináltam a vacsimat. Aztán csigák a sütőbe és vár és msogat és kapkod. Kínai lányka besegített a mosogatásba, nagyon rendes volt tőle. Ja meg főzött gomba levest, meg kellett volna kóstolnom, csakhogy még nem volt kész, amikor mennem kellett. Ja igen, merthogy svéd órám volt este, ezért volt ez a kapkodás. 

Amúgy számba vettem mostanában ettem a spanyol vacsin kívűl egyszer reggelire valami kukoricalisztes pogácsa szerűséget, amit akkor csináltak, amikor itt volt a spanyol lány pasija. Aztán ettem ezen kívűl finn kását, olasz spagettit és  a kínai lány másik gombaleveséből. Hm, kétféle gombából készült, de volt benne csirke is, ami most tényleg finom volt, kb mint a mi húslevesünk. A gombának is jó íze volt. Ez a gomba amúgy egy évig eláll, ha nem kap nedvességet. Mielőtt főzni akarják egy napra vagy egy félre vízbe teszik és megszívja magát és kb háromszorosára nő. Nagyon komoly. Na, ma egy fehér fajta gombát főzött valami érdekes kis bogyóval.

Ott tartottam, hogy a sütés végeztével agyon ettem magam a maradék kis időben, aztán csomagoltam pár darabot a Dávidnak is.

A svéd óra nagyon jó volt, ilyen még nem is volt, hogy egy nyelvi órát élveztem volna-legyen az Magyarországon is. Hamar elment az idő, jó a tanárnéni, vicces és bár végig svédül bezsél, mégis az alapvető dolgokat tanítja.

Rohanás haza, mert a háromnegyed nyolckor végződő órám után nyolcra jelenésem van a másik finn lány apartmanjában. Meghívott minket egy kis tea, süti partyra. Jó, nem lakik messze, d emég hazajöttem, lepakoltam, aztán az itteni finn lánnyal, Riikkával átmentünk. Ott voltak a többi finn lányok is, meg kettőnek a pasija is. Meg két francia lány. Először a finnek finnül beszéltek, aztán a riikka rájuk szólt, hogy nem kellene, mert vannak, akik nem értik- szám szerint hárman voltunk. Na aztán átváltottak angolra.Végülis nem a Maarit(vendéglátó) szobájában voltunk, hanem az ő szállásukon lévő közösségi szobában. Aztán becsődült kb. 10 spanyol és akkora hangzavar lett, hogy felmentünk az ö szobájába. Nem túl nagy a szoba, de van saját fűrdője, hűtője, főzőlapja. Na aztán végülis jól éreztem magam. Néztünk képeket, dumáltunk. Végre tudom, hogy hogy csinálják a négerek a fonott hajukat( az egyik francia lány néger), sőt megígérte, hogy nekem is csinál. Hát nem tudom, hogy én ezt akarom-e...

Viszont arra is rájöttem, hogy ők nem olyan vendéglátók, mint mi. Ki volt pakolva mindneféle süti, torta, inni való. A vendéglátónk viszont tett a saját tányérjára, öntött a pohárába, de másokat nem kérdezett. Még szerencse, hogy volt egy-két bátrabb, aztán ők tettek nekem is. Na jó, megkérdezte, hogy kérünk-e még, meg ilyenek,d e akkor is más volt. Mondjuk az is igaz, hogy egy kicsit flúgos ez a lány. A nevetése.... te jó ég. Méterekről fel lehet ismerni, de amúgy meg jó fej és anygon vidám mindig.

Éjfélkor hazaértünk, kicsit még beszélgettünk a Riikkával a folyosón, aztán most meg itt vagyok.

Holnap elmegyünk a tóhoz, ami itt van a  város közelében-állítólag nincs messze. Előtte lesz egy ebédünk, magyaroknak.

Na röviden ennyi, pá!

Nos, hétfőn megvolt az első csoport találkozásunk. Mivel a csoporttársaim feladták ezt a kurzust, így nekem másik csoporthoz kellett csatéalokznom.

Reggel megint alig tudtam felkelni, mert este volt egy közös tiramisu evészetünk a konyhában és kicsit elhúzódott. Maradtunk négyen lányok a konyhában és eldumálgattunk. Volt szó politikáról, svédekről tanulásról, egészségügyről. Na most nem kell azt hinni, hogy ilyen magasröpű dumákat ejtettünk-én nem is tudnék- csak úgy általánosságokban és az egyes országokra jellemzően. Élveztem.

Na aztán a csoportmeló a könyvtárban volt, meglepő módon időben ott voltam. A könyvtárban csináltuk meg, az elején kicsit vontatottan indult, de aztán belejöttünk. Voltak érdekes dolgok, meg még lehetett volna mégtöbb, ha van a csoportban kínai vagy valamilyen más (pl. muszlim, arab) kultúrájú egyén is. Volt egy Thaiföldi lányunk, de ő enm nagyon szólt hozzá a témához, pedig szerintem neki is voltak különbségei tőlünk.

Aztán egyre bementem a suliba, átvettem a magyar lánytól a pénzt, a kirándulásra. Aztán jöttek az olaszok, odaadtam nekik és ha mindne igaz, akkor a jegyek megvannak. Szerdán ülésezünk a program tervezet ügyében. (ki mit akar megnézni, csinálni Helsinkiben) A finn lány körbeküldött egy irományt a szóbajövő dolgokról.

Ma felhasználtam a rothadó félben lévő almáimat(na jó, nem volt olyan gáz a helyzet, csak össze vannak sorvadva) és csináltam egy almás sütit, ami nagyon kircsi lett. Közben az olasz fiú meg elkészítette a tiramisut, úgyhogy most rendesen belaktam édességből...

Na meg ma esett a hó rendesen és gondoltam lefényképezem azt, amit látok, ha kinézek az ablakomon.

Ha egy kicsit balra fordítom a fejem

És ha egy kicsit jobbra

Ja és most már fent van a nevem a postládánkon is, úgyhogy lehet nekem levelet küldeni:)

 Na és ilyen okos kis járgányaik vannak a hó elkotrására:

ezt alkottuk szombat éjjel:

Szombat

Spanyol parti volt behirdetve.

Itt a hirdetés(hűtőn)

Mindenkinek az volt a feladat, hogy az estére egy közmondát hozzon az ő és angol nyelven is, aztán ezt tettük ki a konyhába. Találtam sok jó kis közmondást, de aztán úgy gondoltam, hátha jön ide egyszer egy magyar is és végül a "mindenhol jó, de legjobb othhon- it's good everywhere, but the best at home" lett  a mondatom.

A mondatok

A vacsi jó volt. kezdtünk valami leves félével. Pohárban volt, meg kellett mikrózni fogyasztás előtt. Két színe volt, mivel az egyik sárgarépás volt, a másik meg simán krumplis hagymás.

Így nézett ki az egész

Aztán ilyen kaszinótojáshoz hasonló dolgok voltak. Neki a krémje tonhalas majonnézes volt, alulra meg egy salátalevél, meg egy negyed koktélparadicsom.

Na, a tojik

Aztán megízlelhettük a klasszikus és a speciális omlettjüket is. Nagy darabban sütik(serpenyőben) van benne hagyma krumpli(a krumplit megfőzi, aztán megpirítja olajon, majd összevágja és így teszi az omletthez) meg paprika. Az is finom volt, nekem a klasszikus jobban ízlett, azt teljesen kemény volt, a másik egy kicsit lágyabb volt.

Az egyik omlett

Na de a desszert! Nyámi, az valami mennyei volt! A mi gubánk és bundás kenyerünk keveréke volt, fahéjjal. A teljes receptet nem fogom leírni, ha hazamegyek, tuti, hogy meghonosítom otthon.

Na és akkor egy csoportképet is:

Péntek

Na a pénteki randi elmaradt. Este lejött az iraki lány, hogy mindketten feladják a kurzust, mert nekik az már túl sok lennne. (mondom én, hogy belehalnak, ha van 3 kurzusuk) Szóval így én egyedül lennék a csoportban, úgyhogy most majd betáérsulok a második csoporthoz,  szerencsére ők majd csak hétfőn ülnek össze. (kelhetek korán)

Aztán pénteken kitakarítottama  szobámat-már igazán ráfért- mostam, meg sütöttem rántott husit. Délután elmentünk az utazási irodába, lefogllani Helsinkibe a jegyeket. Igen, jövő hét vasárnap irány Helsinki, hajóval! Na ezt az olasz srácok mondták, ők már voltak így Rigában. Jövő héten itt lesz az egyiknek a barátnője Olaszból és akkor megyünk. Volt még hely a kabinunkban, ezért megkérdeztem a magyar lányt is, hogy nem akar-e velünk tartani. Igazából szeretne, de kiderült, hogy 21 év alattiak nem mehetnek, ez egy idióta szabály itt. 3 hónap múlva lesz 21. Na ezért ő is velünk jött az utazásiba. Az egyik helyen azt mondták, hogy ez egy szigorúan betartandó szabály, a másik helyen meg azt mondták, hogy megpróbálják elintézni. Na hát azért. Milyen szar lett volna, ha csak ez miatt nem tud eljönni. Így meg pont 10-en leszünk és csoport kedvezményt is kapunk. Már nagyon várom.

Utána megmutattam neki az arab bolto, hát ő is csak el volt ájulva az ottani áraktól. de mint kiderül van még egy ilyesmi bolt a közelében-azt meg az olaszok mutatták meg.

Este disco-ba indultunk. 11-ig ingyenes és bár megint mindneki rám várt, d eoda értünk időben. Csakhogy az ő diákjukon nincs még erre a félévre érvényes matrica és így 100 korona lett volna a beugrójuk. Hát dönteni kellett, (nekem van új matricám-lévén új diák vagyok) maradunk avgy  keressünk valami mást. Én a másra szavaztam, nem szeretk discoban táncolni. Kocsma helyett bowling lett belőle. Ez volt életem első bowlingja, oké, az elején még bénáztam, d e a végére egészen belejöttem és nagyon jól éreztem magam. mikor lejjárt az egy bérelt óránk az egyik pubba mentünk, ott ücsörögtünk, aztán mivel 2 óra volt, bezárt-jöttünk haza. 

Nem bántam, hogy nem disco lett belőle, nagyon jól érzetem magam.

Csütörtök

Nos, ma 9-től 3-ig suliban voltam, egy órás ebédszünettel és 20 perces kávészünettel. Egy kínai vendégelőadó is volt az órán. Őt viszonylag meg lehetett érteni. (támadnak gondjaim, mikor kínaival kell beszélnem, sajátos kiejtésük van) A Csingcsung egyetemről jöttek. Komolyan. Így ejtik ők is. :) ( r betűt nem nagyon tudnak kiejteni, asszem nekik nincs-így vagyok én Világ nekik- és nagyon sok s és cs betűjük van, sőt ha kívűlálló hallgatja, csak ezeket hallja, sünsün, csongsün) Na, nagyon jó volt az előadása. Volt szó Kínáról, az ételekről, Kína szerkezetésől, az egyetemről, voltak képek róla, a kajákról is... szóval mindneről volt szó, csak a népegészségügyről nem. Sebaj. Egyébként az egyetemük felépítése nagyjából ugyanaz mint a miénk. A népegészségügyön belül pedig nekik is van munka-, környezetegészségügyük, biostatisztikájuk, epidemiológiájuk, egészségügyi menedzsmentjük, higiéniájuk és itt még hozzátartozik a táplálkozás is, ami nálunk a dietetikusoké.

Aztán a hátralevő időben egy nőci tartott előadást. Ebéd előtt mindig kapunk egy feladatot, amin el kell gondolkodni, aztán ebéd után pedig megbeszélni. Érdekes, de mindig a svéd tanulók válaszolnak. Lehet azért, mert ők mester képzésesek, ja mert ez a kurzus, mester kurzus. Igazából beszélünk a nagy semmiről. Legalábbis számomra nem túl sokmindent jelent, még akkor sem, ha mostmár többmindent értek, mint az elején....

Az óra után elmentünk a könyvtárba, mert megjött a könyv. A másik kurzusra szükség van egy könyvre, de az itteni könyvtárból kifogyott. Viszont mivel az egyetemnek két campusa van, így ott is van egy könyvtár és onnan át lehet hozatni. Tegnapelőtt megrendeltük, ma itt van. Kaptunk róla egy e-mailt, hogy megérkezett. Ami ilyen rendelt könyv ki van téve egy külön polcra és mindneki a vezetékneve alapján találhatja meg. Ezt követően úgy lehet kölcsönözni, hogy bedugod az egyetemi kártyádat egy gépbe, aztán végig húzod a könyvet a vonalkódos részével egy masina előtt. Nyomtat egy cetlit, hogy mikor jár le és ennyi. Nagyon jó rendszer. Visszavinni ugyanígy kell. Kevés könyv volt ebből a szériából, ezért kellett áthozatnunk. Bár tegnap kaptam egy sms-t egy osztrák lánykától, hogy neki megvan  és szívesen kölcsönadja. Ma meg is kaptam tőle az órán, de vissza is adom neki, mert így nekem is megvan. Nem biztos, hogy szükséges, viszont hátha jó lesz, ha elolvassuk. Megvenni meg mégse fogjuk, ki tudja mennyibe kerül. A másik tárgyunkra(ami ma volt) kb 12 ezer lenne a könyv. Nem érdemes. Meg különben is, megjártam már ezzel otthon is... Megvettem a 12 ezres könyvet és még ki sem nyitottam. Na ez nem büszkeség, csak a tanár elküldte az anyagokat, amiket leadott és nem volt a könyvre szükség.

A svéd rendszer kicsit más. Nincs olyan sok órájuk, mint nekünk, sőt ha kb harmada van, mint otthon, abba már bele akarnak halni. Először furcsa volt, de mondnaom sem kell nagyon hamar meg lehet szokni. Most viszont kezdek rájönni mi is ennek az igazi lényege. Bemennek a suliba, leadják a tananyagot és kiadják azt  a bődületes mennyiségű házit, amit meg kell oldani. Ez általában projekt, csoport munka, irodalom feldolgozás. Nagyon sokat dolgoztatják otthon a népet, nagyon nagy hangsúlyt fektetnek az irodalmora.És amikor akad egy-egy órájuk, az majdnem egész napos. Még nem tudom eldönteni, melyik jobb, az otthoni vagy ez.

Szerdán szerencsére nem volt órám. Úgy indult  anapom, hogy időben akartam kelni, ami persze nem jött össze. Vissza-vissza bóbiskoltam. Egyszer kopognak az ajtón. Á, gondoltam, ha valaki akar valamit majd visszajön, nem kelek fel, aztán fordult a zárban a kulcs. Hoppá, valaki benézett a szobámba. Én ki az ágyból, ő ki a szobából. Mindketten megijedtünk. A szerelők voltak. Csak jöttek ellenőrizni a szellőző rendszert, amiről persze kaptunk értesítést is, csak kiment a fejemből és nem írtak pontos dátumot, csak, hogy 16 és 20 között jönnek és használják a kulcsot is majd... Na most használták, azt hitték senki sincs a szobában...

Persze egyből elnézést kértek és mondták, hogy majd visszajönnek. Én gyorsan felöltözködtem, megágyaztam, meg úgy ahogy gyorsan rendet raktam. Közben ők a többi szobát látogatták meg. Örömmel tapasztaltam, hogy nem csak velem jártak így.... :) Igen, ez van itt, ha aludhat az ember miért ne aludna. Én meg amúgy sem tudok éjszaka sosem elaludni, így ki kell magam pihenni valamikor-vígasztalom magam.

Mikor elkészültem,  szóltak nekik, aztán jöttek. Itt még a szerelők is kíválóan beszélnek angolul. Könnyű nekik, mert a svéd hasonlít nagyon az angolhoz-de azért ez mégiscsak becsületre méltó, mindneki tud angolul. Elregéltem nekik, hogy hiába ez a legnagyobb szoba, a leghidegebb is talán. Erre kicserélték a szellőzömet és kisebbre állították,  garantálva a melegebbet. Délután meg mikor mentem a boltba, az utcán a kocsiból megismertek és integettek. Nagyon jól esett. Hihetetlenek eze a svédek! Abszolút nem voltak mérgesek a reggeli kellemetlenségért, sem türelmetlenek, segítőkészek és barátságosak voltak.

Nos, elmentem bevásárolni, aztán a centrumba. Elég hideg volt. A külvárosban mínusz 3, a centrumban mínusz 1 fok volt. A központban élvezet volt sétálni. Két zenész az utcán játszott és beterítette a muzsika az egész teret, mindenhol lehetett hallani és kellemes muzsika volt. Az egyik harmónikázott, a másik trombitált. Annyira, de annyira jó érzés volt így sétálni. Egyszer csak azt vettem észre, hogy vigyorgok.... Hatalmas feltöltődés volt ez nekem. Az, hogy egyedül voltam, meg abszolút nem zavart. Nekem szükségem van magányra. És ez így kifejezetten jó volt. Kicsit sütött a napocska, emberek az utcán, zene...mi kell még.

Kedd

Kedden elindult a vadonás kurzusunk, amit a koordinátor javasolt. 10-kor kezdődött és elvileg 4-kor fejeződött volna, de előbb végeztünk egy órával. Itt is meg van az egy órás ebéd szünet. Erre kényesen ügyelnek. Érdekes, de mindig déltől negyed kettőig van. Dávid szerint ez pszichológia, mert az ember úgy érzi, hogy egyre ott kell lennie, nos, lehet van benne valami.

Ez az óra a kultúrális különbségekről szól. Merthát fontos az egészségügyben, hogy megértse az ember a másik érzéseit, gondolatait. A svédekkel vagyunk mixelve ezen a kurzuson. Tök jó, a tanár túlnyomó részt angolul magyaráz, de ha valami mégsem világos, svédül is elmondja nekik. Az meg külön szimpatikus volt számomra, hogy leszögezte: ez nem egy nyelvi kurzus, senkinek sem anyanyelve az angol. Jó ezt érezni! Na persze ő tökéletesen beszél angolul.

Ja és kicsit késve egyszer csak begördül egy baba kocsi. Ez hagyján, benne volt a gyerek is! Jött az anyuka órát hallgatni. Kicsit érdekes volt. Kivette a gyereket, leült, aztán a gyerek egyszer csak "életre kelt" és elkezdett nyöszörögni, meg járkálni a teremben. Óra közben. Nem tudom, hogy ez megszokott-e itt, nekünk furcsa volt. Azt sem tudom, hogy a tanárok hogy fogadták, mert nem mutatták ki, ha idegesítette őket. Aztán egyszer csak a gyerekkel meg egy pelussal a kezében távozott, majd visszatértek. Érdekes tapasztalat.

Kezdték a bemutatkozással, hárman vannak a tanárok. Meg elmondták, hogy melyik könyv kell- amit most szereztünk be a könyvtárban.

Azután következett egy előadás a svéd kisebbségekről. Meglepő volt számomra, de nekik is vannak cigányaik. Most nem tudom, hogy mi a helyzet. Szabad-e ezt a szót használni vagy sem. Szóval a romák svédben. Ők is tisztában vannak vele, amit  mi is tudunk róluk. Dávid mondta neki, hogy nekünk külön volt erről egy kurzusunk. Na, sosem gondoltam volna, hogy valaha is hasznát fogom venni.

Nagyon érdekes volt ez az óra, tök sok furcsa dolgot mondott a néni, amin tényleg érdemes elgondolkodni. Sokkal-sokkal érdekesebb ez az óra, mint a bácsi órája. Sokkal kézzel foghatóbb dolgok. Ezután csoportokra osztottak minket, majd kiadták a házifeladatot. Ez egy csoportmunka, kaptunk egy papírt, amin kérdések vannak. Különböző kultúrák vonásai, viselkedés és konkrét szituációk. Na, 10 feladat. Én most két svéddel vagyok egy csoportban. Van még egy spanyol gyerek is, de ő idő előtt lelépett(nem jött vissza a délutáni részére az órának), így nem tudtuk vele is megbeszélni a találkozót. Mertogy lefénymásoltuk ezt a feladatos papírt, hogy mindnekinek meglegyen. Itthon átnézzük, átgondoljuk, aztán péntek reggel összeülünk, kidolgozni. Még sosem csináltam ilyet, itt viszont elég gyakori ez a fajta közös munka. A két svédből csak a srác törzsgyökeres "viking", a lány Irakból származik, bár itt él már 12 éve. Azt mondta, azért jöttek ide, mert nem volt elég biztonságos otthon, hát mondtam neki, hogy a mostani viszonyokból kiindulva, tényleg nem lenne most túl jó ott élni. A szülei Stockholmban laknak, ő meg felettem. :) Igen, mert közben kiderítettük, hogy ő is az épületben lakik, csak egy szinttel feljebb. Nem ismerjük egymást a házban élőkkel. A lépcsőfordulókban vannak az ajtók, amin keresztül a folyosóra lehet menni. Ahhoz képest viszon nincs az a tipikus iraki feje, mint a többinek. Világos bőre van és szép csaj. Na majd meglátjuk mit alkozunk pénteken.

Most erre kell felkészülnöm... 70 oldal a könyv, de szerintem nem fogok én elolvasni mindent.

Uh, túl sokat írtam a suliról, de nagyjából mostanában a több időt ott töltöttem.

Ma este olyan konyha partynk volt, amikor mindenkinek meg kellett mutatnia a nemzetisége táncát. Frankó, mert most egyedül voltam... Kerestem "az a szép, az a szép" nótát, megtanítottam nekik, aztán mikor tudták elővillantottam a csárdás tudásomat is. Kolumbiai srác (ő a spanyol lány barája és most itt tölt pár napot)volt a párom, csak ő volt olyan bátor... A végére viszont egész jól belejött, sőt a többiek is az éneklésbe.

Na magyarázd el neki, hogy forgunk majd a lépéssel ....és nem tud angolul

A finnek táncát később a folyosón is roptuk, kb mint egy vonatos tánc.

Mégis a legjobb talán a spanyol csajszi és a kolumbiai srác tánca volt a legjobb. Jó, ők összeszokott pár is, meg igazi latinos zenéjük volt.

Tegnap este Paolo-hoz voltunk meghívva, szülinapja volt. Tortát mégsem csináltunk, mert a meghívóban írta, hogy ő fog készíteni két sütit is.

Az ünnepelt

Este 8-ra mentünk. Dumcsizgattunk, ettünk-ittunk, aztán úgy volt, hogy discoba megyünk, csak lekéstük az ingyenes órát, 11 után érkeztünk. Így egy kocsma lett az új uticélunk. Ide már nem jött mindneki, mert egyre több embert dönt le a betegség nálunk is...

Az ünnepelt, finn lány és az egyik ajándéka

Mi van a kezemben?!

A fiúkkal a pubban

Kedden a megbeszélésen csak arra voltak kiváncsiak, hogy minden rendben van-e velünk, meg sikerült-e felvenni a kurzusainkat. De rendesek, hogy egyáltalán ez is érdekli őket. Szerintük a magyarok gyorsan válaszoltak mindig a maileikre, ezt díjazzák talán, habár ők sem a ygorsaságról híresek... Később lesz valami kérdőív féle is, amiben a kezdetekről, suliról, segítségről kérdeznek, úgyhogy szerintem ez is pozitív.

Este volt a másik fajta svéd óránk. Itt is svédül beszél többnyire  anéni, de itt végre tényleg csak tök hülyék vannak a csoportban és az alapokat tanuljuk. Remélem jobb lesz, mint az előző.

Aztán hazajöttem, a lányok már vártak, mert megígértem, hogy együtt csináljuk a kókusz ockát. Két kínai lány azt csinált, az egyik, -Luci- akart vinni a szemináriumára, a harmadik pedig kalácsot. Minden nagyon jól sikerült, szerencsére. A végére eléggé elfáradtunk, kb éjfélkor fejeztük be. Olyan jó volt, hogy mindenki boldog volt. Egy pici hiba mégis történt, késsel öszekarcoltuk Guido tepsijét. Vagyis az egyik kínai lányka túl erősen nyomta a kést, mikor szelte a sütijét. Kihívtuk, megettettük sütivel és utána elmondtuk neki. Szerencsére nem volt mérges, inkább röhögött.

Ő mindig cikizi a lányokat a sütijük miatt, most viszont nem  tudott semmi kivetni valót találni... :) Most lehet, hogy ő esett bele a kórba, fáj a feje, meg talán hőemelkedése van.

Ma csak úgy relax napot tartottam, kimostam a ruháimat, rendet tettem a szekrényemben, meg ilyenek. El kezdtük szervezni Pumpikáék útját is ide, de mindig akad egy kis bibi. Remélem holnap már mindne klappolni fog és márciusban jönnek majd.

Mára ennyi. Fáradt vagyok.

Na azért a mai napról még csak annyit:

Mikor lementem a városba találtam egy tök jó boltot, ahol nagyon olcsón (mi számít olcsónak tudom) az itteni viszonyokhoz képest feléért lehet gyümit venni. Ez egy arab bolt, úgyhogy benttartózkodásom ideje alatt eléggé fostam. Mindenütt arab hapsik és fátyolozott nők. Megérik akkor is visszamenni. Itt láttam egyedül olyan húspultot, ahol te kérhetsz, amennyit akarsz, mint otthon. A többi áruházban előre vannak csomagolva  ahusik, kockázva vagy szeletekre vágva. Itt volt egy -talán birka- egész comb is. Na az egy kicsit ijesztő volt. :)

Este sütöttem kókusz kockát. Mikor elkészült vittem mindnekinek kóstolót. (fél 12-kor itt még senki sem alszik) és nagyon örültek neki. Most szerdán lehet csinálunk valamit közösen és hát ki kellene találnom, hogy milyen tortát sütünk majd péntekre az egyik olasz szülinapjára. Én nem is tudtam, hogy lesz a kínai lányok mondták,  és hogy ők segítenek mindneben, amiben tudnak, csak csináljunk. Hm, ha már Rolandnak nem süthetek.... Szombaton lesz 27 éves.

Pénteken egyébként az egyik kínai lánnyal Lucival csináltunk piskótatekercset, mert azt akart vinni a kínai találkozójukra. Olyan boldog volt, ez volt az első sütije.

Most azon megy a poén, hogy nyitunk a zsinten egy éttermet az olasz tésztákkal meg a finn rénszarvas hússal, meg egy pékséget/cukrászdát az én sütijeimmel. Heh

Látják, mostmár jobban vagyok. Lázmérés is megvolt, bár nincs lázmérőnk. A kínaiak úgy mérik, hogy összedugják egymás homlokát és a sajáthoz viszonyítják... Érdekesen néztünk ki a teknikai múzeumban is, mikor összedugtuk a fejünket, most meg már megszoktam, hogy így megy. A 32 éves csajszi volt rá kiváncsii ma, hogy tuti meggyógyultam-e.

Mostmár kellene aludnom, holnap randink van a nemzetközi koordinátorunkkal. Szeretnék tudni, hogy mindne rendben van-e velünk. Tök jó.

Holnap teszek fel képeket!